A nevem Darabont Réka, harmadik osztályos tanuló vagyok, az Ottomány-i Szentjóbi Szabó László általános iskolába járok. Már jó ideje érdeklődve figyelem a Webvidék próbáit, sőt én magam is tagja vagyok falum csapatának. Ez a próba [...tovább]

           Szánkóról beszélni Ottományban az utóbbi években alapjába véve is botor dolog, de szánkóépítésről szót ejteni legalább annyi, mintha már ki is lenne állítva a pszihiátriai [...tovább]

Gondolatok a boldogság körül

-         Mi teszi Önt boldoggá? – tettük fel a kérdést falunk szeretett és megbecsült tanítónőjének.

Nehéz kérdés. Nehéz, mert nem tudom, hogy arra kíváncsi-e, hogy [...tovább]

Mennyi az annyi?

            Az érmelléki, áldott fekete föld, történetünk idején is ugyanazt az arcát mutatta, mint már jó ideje (az 1960-as évek derekán sorra zárta a bőséges éveket az ottományi M.T.Sz. [...tovább]

            “Ottomány számomra a dzsungel, az örökké bomló virágerdő, orgonabozót meg jázminbozót, mindenféle piros bokor, nárcisz meg gyöngyvirág szövevénye. Az illat fojtó, és a bokrok, mint egy folyosó, [...tovább]

"Cini-cini muzsika, táncol a kis Zsuzsika..." na de nem a mi muzsikánk dallamára.

Jellegzetes érmelléki munkaeszközünk a muzsika, ami bár a neve erre utal, nem egy hangszer. Sőt egyetlen alkatrészét leszámítva (ami hasonlít a nagybőgő vonójához) semmi köze a zenéhez, [...tovább]

Van egy álmom…

            Álmomban egy jó tündérrel találkoztam. Jókedvű volt és sugárzott a boldogságtól. Elmondta, hogy örömének az az oka, hogy néhány napot kis közösségünkben [...tovább]

Komáromy-kastély, arborétum, gazdasági udvar és „vizes pince”

A Komáromy család, mint nevük alapján is következtethetünk, Komáromból származik. A magyar művelődéstörténet számára is ismert tagja volt Komáromy Csipkés György, debreceni [...tovább]

Ez nem „pláza”- szerelem volt…

            Településünkön élénk művelődési élet folyt már a 19. század végétől. Jórészt a tanítóknak köszönhetően egy idő után kialakult egy [...tovább]

Menyhárt Kovács Miklós földműves ember volt, aki családi birtokán gazdálkodott. Jellegzetes ottományi szólásunk az ő személyéhez kötődik.

Történt ugyanis, annó, az 1950-es évek elején, hogy Menyhárt Kovács Miklós bácsi egy reggel kiment [...tovább]