Kovászna 13000 lakosú fürdőváros, a kárpátkanyarban fekszik 650 m tengerszint feletti magasságban, a legendás tündérvár lábainál. Természeti adottságairól nem mondhatunk szebbet , mint a múlt század hírneves tudósa, Hankó Vilmos: “A falu egyik szélén síkság, a más ik részén erdővel borított hegyek… A havasok közé mélyen felnyúló völgyéből a Kovászna vize törtet le hangos csattogással.” 1876 előtt Kovásznafalva a történelmi Orbaiszék központja volt, 1952-ben nyilvánították várossá. Különleges geológiai adottságokkal rendelkezik, ugyanis rendkívül gazdag a vulkáni utóműködések eredményeként keletkező szén-dioxid gázkitörésekben (mofetták) és szénsavban bővelkedő ásványvizekben. Ezáltal méltán rászolgált “az ezer borvízforrás városa” névre. A város nevezetessége a központban lévő Pokolsár: a szénsavas-sós ízű iszapvulkán, ma már viszonylag csendes “fortyogó”. Kovászna ásványvizei és gőzlői számos betegség (szív-és véredény ) kezelésére javallottak. A központban Kőrösi Csoma Sándor szobra látható. E híres kutató nevét viseli városunk iskolája is. Innen indultak híres elődeink: Ignácz Rózsa, írónő; Fábián Ernő, közíró, filozófus; Kádár László, geográfus, afrikautazó; Gazdáné Olosz Ella, textilművész; Zágoni Attila, író, pamfletista. A „Tündérvölgyben” működik az ország legrégebbi és legnagyobb szívgyógyászati központja, melynek kezelőközpontja, mofettája 1972 óta közel ezer gyógyulni vágyó személy befogadására képes. Még megtalálható a világszinten is műszaki ritkaságnak számító “sikló” maradványa, amely Kovásznát az 1030 m magasságban lévő Kommandóval kötötte össze. A ferde síkon való esés (gravitációs energia) elve szerint működött. A hajdani gőzmozdonyos „nosztalgia-kisvonat” kovásznai napok alkalmával még látható. A város másik jellegzetessége az oxigéndús tiszta, tipikus kovásznai levegő, amely a települést körülvevő fenyőerdőknek köszönhető.