Gyergyószentmiklós (románul Gheorgheni, németül Niklasmarkt) megyei jogú város Erdély keleti részében, Hargita megyében, a Gyergyói-medencében található. Székelyföld észak-keleti részén Csíkszeredától 59 km-re északnyugatra a Békény-patak hordalékkúpján, a Gyergyói-medence keleti szélén fekszik, annak közigazgatási központja. Koordinátái: é. sz. 46° 43′ 0’’, k. h. 25° 37′ 0’’. Fõ közlekedési útvonala a 12-es országút, amely Csíkszeredával (62 km) és Maroshévízzel (42 km) kapcsolja össze. Parajd irányából a Bucsin-tetőn (1287 m) keresztül a 13B műúton (65 km), Székelyudvarhely felől (65 km) a Libán tetőn keresztül haladó 138-as megyei úton közelíthető meg. Gyilkos-tó felé a 12C műút vezet. (a központból 29 km). A gyergyói "körút" (Gyergyószentmiklós - Gyergyóalfalu - Gyergyócsomafalva - Gyergyóújfalu - Kilyénfalva - Tekerőpatak - Gyergyószentmiklós vonalán) 24 km hosszú. A székely körvasúton is megközelíthető Csíkszereda illetve Maroshévíz felől. Maga a város 810 m magasan fekszik tengerszint felett.   A várost meseszép hegyek veszik körbe, amelyek magassága 1500 és 1790 m között váltakozik. Legismertebbek a Piricske (1542 m), a Likas (1674 m), valamint távolabb a Nagyhagymás (1792 m). Az itteni lakosság évszázadok alatt megtanult együtt élni a természettel ami mindig csodálattal töltötte el. Gyergyószentmiklós az ország egyik hideg pólusának számít. A fagyos napok évi száma meghaladja a 160-at. Nevének eredete valószínűleg a György-patak = György-jó = Gyergyjó hangtani változásra vezethető vissza, Szent Miklós, pedig a város védőszentje, amit minden év december 6-án Szent Miklós napján búcsúval és sok szép rendezvénnyel ünnepel a település. Már a 13. században lakott volt a György-patak környéke. 1607-ben vásártartási jogot kapott. 1637-ben jelentős számú örmény telepedik le itt, akik 1687-ben saját szertartásuk megtartásával egyesültek a római katolikus egyházzal. 1716-ban a tatárok dúlták fel a települést. 1719-ben pestis tombolt. 1808-ban hatalmas tűzvész pusztította, melyben 700 ház hamvadt el. A 19. századra a környék kereskedelmi központja lesz, majd a század ’70-es éveitől megjelennek a gyárak is. A század végére kialakul a mai városközpont. 1907-ben városi rangot kapott. 1944-ben a háború vége fele leégett a Felszeg. Gimnáziuma 1908-ban nyílt meg, épülete 1915-re lett kész. 1910-ben 8905 lakosából 8549 magyar, 155 román és 115 német volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Gyergyószentmiklósi járásának központja volt. 2002-ben 20 018 lakosából 17 524 magyar, 2161 román, 305 cigány és 7 német volt. A város központja túlélte a kommunizmus emlékműpusztító hadjáratát. Az utcák varázsa is egyedi, az embernek megjön az életkedve, ha végigsétál rajtuk. A városban 7 templom áll: két római katolikus (a Szent István templomot 2008. augusztus 20-án szentelték fel), egy örmény katolikus, egy református, egy zsinagóga, egy ortodox és egy görög katolikus. A zsinagóga és a görög katolikus templom jelenleg használaton kívül van. A város képének fejlődésében fontos szerepet játszott a betelepedett örmény lakosság, akik üzleteikkel a város életének fellendülését segítették elő. A városban 5 általános és 3 középiskola van, illetve 4, a román líceummal. A Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozata a Csiky kertben kapott helyet. Fontos szerepet játszik a város kulturális életében a diákság ittléte. A vidék flórája és faunája is említést érdemel, hisz olyan ritka védett növények találhatóak itt meg (gyakran szép számban), mint a havasi gyopár, az encián, a havasi zergeboglár. Kirándulásaink során olyan erdei gyümölcsöket szedhetünk, mint: málna, eper, szeder, szamóca (azaz erdei eper), és áfonya (azaz kokojza). A gombák nemzetsége is szép számban képviselteti magát: a közönséges vargánya (hirip), fenyőalja, rókagomba, őzlábgomba, galambgomba és megannyi más finom gombafajta. Az itteni erdőkre igen jellemző a barnamedve, amelyet meg is lehet figyelni erdészek irányítása alatt. Maradandó élményt nyújt egy ilyen állat, saját, természetes környezetében való megfigyelése. A medvén kívül szép számban akad még itt farkas, róka, hiúz, őz, szarvas, zerge, vadmacska, nyest, nyúl, vaddisznó és még sok kisebb testű vadállat.