Webvidék - Tedd fel a pontot az internetre
Fujitsu Siemens Romania
 

Támogatóink


Youth in Action

Brinel

Departamentul pentru Relatii Interetnice

Sigma Towers

AMM Design


Médiapartnereink


Kolozsvári Rádió

Krónika

Erdély FM - a bizalom hangja

RTV magyar adás

Profi Rádió

Gépház
Kutya nehéz-próba: a zsűri értékel
2008. december 10.

Első zsűritag

Nem hallgathatom el elégedetlenségemet – bár, persze, közben azért elégedett vagyok, mert a csapatok jól oldották meg a feladatokat. Van ennek a korszaknak egy tudományos képe (ami az utóbbi években kezdett körvonalazódni): pártállami irányítás, elnyomás, atomizáció, informális cselekvés, ellenállási technikák, szimbolikus ellenállás stb. Ilyen terminusokkal írjuk le, de közben van egy másik kép, amely a mindennapiság szintjén személyes történetek és adomák formájában él, és ebből ugyanaz a korszak elevenebben, színesebben, emberibben, a szenvedést és az örömet is láthatóvá téve mutatkozik meg. Ez mind kiderült a feltöltött anyagokból, sőt még a kötelező mondat is többé-kevésbé jól illeszkedve bekerült a szövegekbe. Ebben tehát jól teljesítettek a csapatok.

Miért vagyok mégis elégedetlen? Egy olyan próbában, amelyikben a kiindulópont Esterházy Péter – aki mindig szinte matematikai pontossággal adagolja a bőbeszédűséget vagy a szűkszavúságot, és akinél minden szó a helyén van –, igen rosszul estek a nyelvileg épp csak összehányt anyagok. Nem várom el senkitől, hogy Esterházyként bánjon a szavakkal. De a csapatok azt nem értették meg, hogy itt az irodalmi értékkel lehet nagyot kaszálni, és ebben benne van a szóhasználattól az utolsó vessző helyére kerülésétől minden. Itt most nem lehetett képpel, beállításokkal, kép és szöveg egymásba kapcsolásával huncutkodni. A szövegnek meg kellett állnia a lábán. Ehhez képest igen sok pongyolaságot láttam, és félek, hogy ez azzal a mai divatos elvvel van összefüggésben, miszerint az információ a fontos, a forma már kevésbé – az internetes kommunikációnak, e-mailnek és sms-nek ehhez igen sok köze van.

Én egy konzervatív ember vagyok: számomra – és különösen ilyen helyzetekben, amikor nyilvános kommunikációról van szó, hisz tekinthetjük úgy is, hogy a csapatok újságot írnak – igenis fontos a forma is. A nyelvhelyesség, a helyesírás. Valamikor régen, amikor az iskola padján koptattam kék egyenruhám hátsó felét, azt tanultuk, hogy mielőtt beadjuk a dolgozatainkat, olvassuk át. Aztán azt is megtanultuk, hogy tán nem árt, ha a dolgozatot a megírást követően (ha van rá mód) pihentetjük, és végül az sem rossz, ha valaki más is elolvassa. Sokat segíthet a helyesírás-ellenőrző is, bár a szórendben nem fog tanácsot adni, és általában sokat segíthet, ha reflektáltan dolgozunk, és rákérdezünk arra, hogy azt így kell-e írni, vagy másképp.

Nagyon tudom ajánlani a csapatoknak: ha kész van az anyag, ne töltsék fel egyből, és ha van valaki a csapatban, aki esetleg nem vett részt intenzíven a megírásban, akkor adják oda neki. Itt lehet letesztelni, hogy a csapat szándékai megvalósultak-e a szövegben, vannak-e benne nehezen érthető részek stb. És hogy vannak-e benne fogalmazási, nyelvhelyességi, helyesírási hibák. Volt olyan szöveg, ahol egy elmaradt kötőszó miatt vált teljesen következetlenné a beszúrt mondat. János brigádosnak halvány lilája nem volt az állattenyésztésről és az ezzel kapcsolatos adatokról, mivel kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot, gondolkozott. Ebben a példában a kötelező mondat az előtte álló mondatot magyarázza, és emiatt nehezen érthető. Mennyivel másabb lenne így, egy ezért és két gondolatjel beszúrásával: János brigádosnak halvány lilája nem volt az állattenyésztésről és az ezzel kapcsolatos adatokról, ezért – mivel kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot – gondolkozott. Annyi jó bejegyzésük után pedig a kőrispatakiak bejegyzése egyenesen csalódást okozott – szerencséjükre, mások is botladoztak.

Nagyon sokat számított a szöveg gördülékenysége, a mód, ahogyan becsempészték a mondatot. Nem volt könnyű berakni, mert a mondatban van egy kis ellentmondás, ezért nagyon fontos volt, hogy simuljon a szövegbe, ne ordítson ki a szövegből, hogy én idézet vagyok (vigaszul a csapatoknak: ezt dolgozatírásnál is igen nagy problémának látom). Mivel valószínűtlen, hogy ez a mondat pont így elhangzott, azt igen tudtam értékelni, ahol a narrátor szájába adták, vagy a főszereplő gondolataként utaltak rá. Nem tartottam szerencsésnek, ha valaki mondataként írták be, és ugyanakkor úgy tettek, mintha szóról szóra így hangzott volna el. És igen sokat nyomott a latban a szöveg arányainak kiszámítása, hisz humoros történetekről volt szó, ahol csak annyit kellett elmondani, amennyiből minden szükséges információ összeáll az olvasók agyában, és akkor kellett (volna) abbahagyni, amikor véget ért a történet. Az ömlengő felvezetések, az utólagos magyarázatok általában nem tettek jót az anyagoknak. Példaként a jó anyagra a hétfalusiak első történetét emelném ki: gördülékeny, szépen megírt szöveg, szinte hiba nélkül, a mondat jól illeszkedik, és a csattanóval fejezik be (sajnos, a második történetről ez nem mind mondható el). Szóval: kutya nehéz úgy hazudni, de talán még nehezebb ezt jól megírni.

 

Második zsűritag

A múlt heti kihívást egy Esterházy Pétertől kölcsönzött mondat jelentette, amelynek beépítésével egy kommunizmus idejéből való történetet kellett elmondaniuk a versenyzőknek.

Elismerem, a feladat több okból sem volt egyszerű: elképzelhető, hogy gondot okoz(hat)ott az a tény, hogy bár a kommunista rendszer a múlté már, a rendszer támogatói igen nagy valószínűséggel életben vannak még, éppen ezért igen nagy körültekintéssel kellett eljárni a témát illetően. Másrészt pedig a fent említett mondattal is meg kellett birkózniuk a csapatoknak.

Éppen ezért gratulálok mind a 15 bejegyzést készítő csapatnak azért, hogy egyáltalán belevágtak a feladatba, még akkor is, ha esetleg helyenként ők maguk is érezték feltehetően, hogy az idézet integrálása hagyott kívánnivalót maga után. Ennek ellenére azonban izgalmas történeteket olvashattunk, olyan bejegyzéseket, amelyekben a szerzők szemmel láthatóan komolyan vették a témát illető elvárásokat. Általánosan elmondható a mezőnyről, hogy színvonalas – olvasmányos, élvezhető – megoldásokkal rukkoltak elő.

Természetesen az értékelés folyamán maximális pontszámra azon csapatok formálhatnak igényt, amelyek gördülékenyen beépítették az idézetet a bejegyzésbe. Mivel történetmondásról van szó alapvetően – bár a műfaji kérdések tekintetében elég széles mozgásteret kaptak a csapatok – elvárás, hogy lehetőleg dinamikus, jó stílusú, igényesen megszerkesztett szöveget kapjon az olvasó. Továbbra is szempont a bejegyzés megszerkesztettsége: jobbnak tartom, ha egy csapat egyetlen történet kidolgozására összpontosít, mintsem félig-meddig kidolgozott anekdoták sorát tálalja olvasói elé. A mennyiség nem feltétlenül minőség. Ha mégis halmozásra adjuk a fejünket, akkor ezt jó indokkal tegyük, és ezt az indokot közöljük az olvasóval is. Ennyit tehát az általam fontosnak tartott értékelési szempontokról.

A bejegyzéseket olvasva szükségesnek tartom röviden kitérni a feladat alapjául szolgáló mondatra: „Kutyanehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot.” A mondat valóban igényel egy kis odafigyelést. A körösfői csapat meg is osztja dilemmáit velünk a mondat értelmét illetően, más csapatok nem emelnek panaszt, de akadnak, akik félreértik a mondatot.

Mit is mondhatunk tehát ezzel a mondattal? (Abba hadd ne bocsátkozzunk bele, mit is mond vele Esterházy) A kérdésem egybecseng a hétfalusi csapat egyik tagjának felvetésével, aki egy kommentben maga is kezdeményezte a mondat értelmezését célzó vitát. Ő azt kérdezi, hogy vajon az igazság ismerete nélkül beszélhetünk avagy sem hazugságról? Ha az értelmező szótárhoz fordulunk segítségért, – mondja – akkor hazugságról abban az esetben beszélhetünk, ha tudatosan mondjuk annak az ellenkezőjét amit igaznak vélünk. Úgy tűnik tehát, hazudni csak akkor lehet, ha az ember tudja mi az igazság.

A korszak azonban, amelyből a bejegyzéseket kértük, más logikára épült. A kommunizmushoz, államosításhoz, tervgazdálkodáshoz kapcsolódó történetek alapkérdése nem az, hogy hazudni érdemes avagy nem. A helyzetet alapjaiban egy egyszerű imperatívusz határozza meg: hazudni kell! Azaz az ellenkezőjét kell állítani annak, aminek az igazságáról meg vagyunk győződve. De mi van abban az esetben, amikor az ember az igazságot sem ismeri, de valamit mégis mondani kell? Például ha hozzá nem értőként meg kell saccolnia az éves termést, ahogyan azt a torockószentgyörgyiek bejegyzésben is olvashattuk? Ellenben azt sejti, hogy a párt emberének mindenképpen tetszetőset kell mondani, méghozzá olyan mennyiség megjelölésével, ami a nagy számok tartományában lelhető fel. Az ám, csakhogy minél kevésbé hozzáértő valaki adott szakterületen, azaz minél kevesebb általános ismerete, tapasztalata van, annál kevésbé tud megfelelőképpen hazudni. Az értelmetlen hazugságok abszurd helyzetek sorozatához vezettek el, amelyeknek tanulságaként valóban kínálja magát a hazugság kínosságára, nevetségességére vonatkozó megállapítás, hiszen a rendszer alapjaiban olyan, hogy még „tisztességesen hazudni” sem engedi az embert.

Az ekként értett mondatot kellett felhasználni és beépíteni a bejegyzésekbe. Sikeres példákként hadd említsem meg a kisbaconiak, gyímesbükkiek, gyergyóiak, csikvacsárcsiak, hétfalusiak, ottományiak, kőrispatakiak, illetve varsolciak munkáját. Gratulálok a csapatoknak, és biztatásul megsúgom: túl vannak a legnehezebb próbán.


Harmadik zsűritag

Nem volt könnyű a hetedik próba, meglátásom szerint a csapatok nem is szerették igazán: a kommunizmusbeli történetek felidézése még csak ment, sőt, nem egy sztorin hangosan nevettem. Most azonban nem erről szeretnék bővebben beszélni, hanem arról, hogy a megadott Esterházy-mondatot csak kevés csapatnak sikerült szervesen beépíteni a szövegbe.

Volt ugyanis egy kis stikli. Tapasztalatom szerint aki erre ráérzett, rögtön könnyebb lett a munkája. Nem volt elég belegondolni, hogy mit is jelent ez a mondat: a következő – szerintem kulcsfontosságú – kérdés az kellett legyen, hogy ki mondja, egyáltalán, ki mondhatja a megadott mondatot?

Esterházy vagy valamelyik budapesti csúcsértelmiségi lehet hogy így beszél, amikor baráti körben elmeséli valamelyik fiatalkori csínytevését (bár én ezt is kétlem), de hogy egy megyei párttitkár (Kalapfalva), könyvelő (Körösfői Riszeg) vagy szolgálatban levő milicista (Szórványért) nem mond/gondol ilyent, az szent. Rosszul döntött tehát az, aki valamelyik szereplő szájába adta a mondatot: a mezei olvasónak is azonnal feltűnik, hogy ez az ember nem így beszél, és ettől az amúgy jó történet is összeomlik, az olvasó kizökken a szöveg ritmusából.

A kézenfekvő megoldás az volt, hogy az elbeszélő – az, aki lejegyezte a történetet – fűzi hozzá a történethez a mondatot, a történéseket mintegy kommentálva. Az általam jónak tartott bejegyzések (Hétfalu, Varsa, Reszeltesek, Szentgyörgyi lovagok) szerzői mind így jártak el.

A mezőny általam közepesnek tartott része odapottyantotta valahová a mondatot, ami aztán illeszkedett vagy nem, volt értelme vagy sem – remélem, ezen a megállapításon senki nem sértődik meg, tényleg az volt az érzésem, hogy egyes csapatok vasvillával hányták oda a bejegyzésüket pár fotóval megspékelve, mely többé-kevésbé releváns a történet szempontjából.

A legszerencsétlenebb megoldás azonban nem is ez volt: egyes a csapatok (pl. Körösfői Riszeg) a megadott mondatnak több változatát is beépítették, a többszöri (sikertelen) próbálkozás pedig egyáltalán nem tett jót a bejegyzésnek.

Persze tudom, a csapattagok közt ritka a profi íróember, nem is vártam irodalmi igényű megoldásokat. Belátva a próba nehézségét pontozáskor hajlamos voltam nagyvonalúan kezelni azokat a bejegyzéseket, ahol a megadott mondat sehogy sem illeszkedett a szövegbe, de amúgy a történet át volt gondolva, jól fel volt építve és élvezetes volt. De gyakran láttam a hanyagság jeleit – efölött pedig pontozáskor nem voltam hajlandó szemet hunyni.




Transindex - eTransylvania Egyesület

A verseny véget ért.

Köszönjük a játékot.

Kommentek

Advent Ottományban

ARA:nem tudom mi a bajod ottományal szerintem klasz egy falu!!!:D [tovább]
[Wondrák Mónika Mercédesz, 2010. márc. 27.]

A hétfalusi Borcsa-Kiss „dinasztia”

Irk Rékától kérdezném, hogy ismeri e a családja felmenőit. Ha igen, akkor [...tovább]
[Rihmer Aurél, 2010. márc. 16.]

Varsolc legnagyobb családfája

Örvendünk hogy ennyire részletesen letudtátok vezetni a család tagjait .NAgyon [...tovább]
[SZ DÉNES BERTA, 2010. márc. 10.]

A gelencei Finta család

A feleségem Finta Márta, Kiskunhalas-i születésű. Édesapja néhai Finta Bálint, [...tovább]
[Farkas István, 2010. márc. 5.]

Blénessyek Gyergyószentmiklóson

A nagyapám Blénessy Imre szül1887 az édesanyám Blénessy Erzébet szül1922 nov 5 [...tovább]
[Baranyi Lászlőné , 2010. febr. 19.]

“Örmény hajnal”

sajnos a marosvásárheji dudutz és novákcsaládokrol semmi szo sem esik pedig régi [...tovább]
[waitsuk péter, 2010. febr. 8.]

Okos-Rigók fája

Gratulalok ez egy igazi szep munka [tovább]
[BENK, 2010. febr. 2.]

Kommentek




  Creative Commons License

Szabályzat GyIK Mi ez? Kontakt Partnerek, támogatók Az első Webvidék Címoldal Transindex eTransylvania Egyesület