Webvidék - Tedd fel a pontot az internetre
Fujitsu Siemens Romania
 

Támogatóink


Youth in Action

Brinel

Departamentul pentru Relatii Interetnice

Sigma Towers

AMM Design


Médiapartnereink


Kolozsvári Rádió

Krónika

Erdély FM - a bizalom hangja

RTV magyar adás

Profi Rádió

Gépház
Milyen más funkciót adnál egy településbeli épületnek? A zsűri értékel
2008. november 26.

Első zsűritag

A legutóbbi (Milyen más funkciót adnál egy településbeli épületnek?) próbával kapcsolatosan igen sok megjegyeznivalóm lenne, de igyekszem néhány probléma köré csoportosítva röviden összefoglalni mondanivalómat.

Az első a bejegyzések szerkezetét illeti: már többször elhangzott a jó cím, az arányok, a terjedelem kérdése. Erre a próbára ez különösen érvényes volt: egy jó cím után már az elején ki kellett volna fejteni, hogy mit akarnak a csapatok, azt tömören ki kellett volna fejteni, képek mellé, a végén költségvetés, és kész a bejegyzés.

Ehelyett nagyon sokszor csak nagyon későre derült ki a szándék, és az nem is volt világos – és ez egy üzleti tervnek (mert lényegében azt kértünk, még ha civil intézményt is akartak a csapatok) nem tesz jót.

Szorosan ide tartozik a költségvetés kérdése: szomorúan tapasztaltam, hogy a csapatok nem tudnak költségvetést készíteni. Az vagy egyáltalán nem szerepelt a bejegyzésben, vagy elnagyolt, vagy alulszabott, irreális volt, vagy pedig nem volt kellőképpen alátámasztva. Nagy meglepetések érnék a csapatokat, akik egy épület átalakításába fognának, és kiderülne, hogy a költségvetésben feltüntetett összeg három-négyszereséért (vagy többszöröséért) lehet csak elvégezni az adott munkálatot.

Ezzel szoros összefüggésben láttam azt, hogy nagyon sokan kultúrában, közösségi házban, ifjúsági központban gondolkodnak. Ez mind szép, nem tagadjuk, de igen sok kérdést vet fel: (1) valóban erre van szüksége egy adott közösségnek, ennek lenne a legnagyobb impaktja? (2) hány embernek szól, amennyiben egy kisebb településen (és nem városban) található, hányan használnák nézőként, hányan előadóként, mekkora lenne a kihasználtsága (még kolozsvári művészeti központban is nehéz elérni a mindennapi kihasználtságot)? (3) miből tartjuk fenn az ilyen intézményeket hosszú távon?

A csapatok mintha nem gondolkodtak volna el ezen a dolgon, ami nekem azt mutatja, hogy a civil pályázati világ annyira magába integrálta őket, hogy nem tudnak ettől függetlenül gondolkodni (a kis költségvetési számok egyébként megint összefüggésben lehetnek ezzel, hisz a pályázati világban, amelyben mozgunk, igen kis tételekről beszélünk). És amit hiányoltam még: a regionális összefogás. Hisz ha egy ilyen intézményt egy falu nem tud eltartani, lehet hogy több falu igen, és akkor ebben is lehetett volna gondolkodni. Abba nem is érdemes belegondolni, hogy miért csak a saját településükben gondolkodtak a csapatok.

Azt külön merészségként értékeltem, ha egy csapat el tudott szakadni az ifjúsági ház, teleház, kultúrközpont paradigmától, és részben vagy egészben gazdaságban mert tervezni (és különösen értékeltem azokat, akik helyi sajátosságokra építettek). Kiemelném ebből a szempontból a vacsárcsi szövőházat és a kőrispataki szalmafeldolgozót (és egyben ez utóbbiaknak üzenem, hogy a „költségvetésüket” igen hiányosnak találtam), hisz sajátosságra építenek, amelynek teljesen nyilvánvalóan megvan a hatása a közösségre, és kemény üzleti vonatkozásai is vannak, valamint a működése hosszú távon saját bevételeiből megoldható.

Megemlíteném a hétfalusiak tervét – ők a településük stratégiai elhelyezkedését aknáznák ki, jó a bejegyzés, csak az nem világos, hogyan tudja a helyi közösség, a csapat befolyásolni a folyamatokat. A kovásznai ifjúsági szálló is jó terv, de a bemutatás elég vegyesre sikeredett, és nem tudtuk meg, hogy honnan jönne az a nagyszámú fiatal egy olyan üdülővárosba, ahová inkább a nyugdíjasok járnak.

És végül kiemelném a gyergyóiak bejegyzését: a mozi átalakítása jó tervnek tűnik, tapasztalataim szerint kisvárosban szükség is van ilyen, a helyi fiataloknak szánt terekre. Tetszett, hogy több szinten terveznek, hisz volt ott kultúra, oktatás, képzés, más szolgáltatások, tehát a civilitást elegyítették a szolgáltatásokkal. Kérdésem csak egy: hosszú távon hogyan lehetne majd odavonzani az embereket?

Legvégül: azt kívánom a csapatoknak, hogy terveikhez találjanak partnereket és különösen közösségi támogatást.


Második zsűritag

Megszokhattátok, hogy a zsűri szempontjai közt az egyik legfontosabb a bejegyzés olvasmányossága, nyomon követhetősége. Ez jelen esetben sincs másként. Az e heti feladat megoldása során azonban ezt a célt a versenyzők a szokásosnál is bonyolultabban érhették el. Hiszen itt már nem csupán egy épület egyszerű bemutatásáról volt szó. Ennél többre voltunk kíváncsiak: milyen, kimondottan közösségi célokat szolgáló, akár non-profit, akár kereskedelmi jellegű tevékenységeket telepítenének az egyes csapatok a kiszemelt épületbe. Mindemellett azt is kérte a feladat, hogy a csapatok vessenek számot terveik költségvonzatával.

Továbbra is érvényes az elv: általában azok a versenyzők kaptak magasabb pontszámot, akik gondot fordítottak arra, hogy “kézen fogják az olvasót”. E feladat esetén különösen sikeres ha kül- és beltéri leírásokat fotókra hagyatkozva építi fel a csapat, hiszen a fotókra utaló szöveg megértése kellemesebb feladat. Nem véletlenül mondok kül- és beltéri fotókat egyaránt, hiszen ha egy épületet kívülről körbefotózunk – csak a példa kedvéért említem a karcfalvi illetve a balázsfalvi csapatot, de másoknál is találkoztam e megoldással – , attól még az avatatlan olvasó számára nem válik világossá, hogy odabent mi van, és milyen jellegű átalakításokról beszélnek.

A fotók és szöveg viszonyát illetően fel szeretném hívni továbbá a figyelmet a következőre: az sem tesz feltétlenül jót egy bejegyzésnek, ha a szövegtestbe, vagy a végére fotók tömkelegét biggyesztjük, „ott jól elfér” alapon. Ha például azt akarjuk érzékeltetni, hogy egy épület nagyon rossz állapotban van, ezt egy-két képben is el lehet mondani. 4-5 kép beiktatásával ahelyett, hogy megerősítenénk a mondandónkat, redundanciát keltünk.

A fotók vonatkozásában érdemesebb arra koncentrálni ez esetben, hogy érzékeltessétek a változás mértékét. Ugyan nem kért a feladat kimondottan ún. „előtte – utána” típusú megoldásokat, de voltak csapatok, akik erre a logikára építettek nagyon ügyesen, gondolok hirtelen a kovásznai Infinity csapatra, de természetesen más csapatokat is említhetnék még.

Hasonlóképpen hasznos volt, ha alaprajzok segítségével érzékeltette a csapat a belterek beosztását – vacsárcsiaknál, varsolciaknál láttam erre példát. Ez esetben is érvényes: kerülendő a diszfunkcionális alaprajzok közzététele. Nagy volumenű munkát végeztek tervezés tekintetében a gyergyóiak: komplex ifjúsági házra vonatkozó terveiket nagy minuciozitással, világosan, követhetően tették közzé. Szintén impresszív a csíkmadarasiak projektterve, komplex költségvetésük figyelemreméltó.

Egyértelműen a feladat nehézségének számlájára írom, de maximális pontszámot ez alkalommal egyetlen csapatnak sem adhattam. Kétségkívül nem egyszerű stilárisan tető alá hozni egy olyan bejegyzést, ahol egyrészt elvárás, hogy olvasmányos legyen, másrészt, hogy a csapat a terv pénzügyi részével is számot vessen. Szigorom oka a következő volt: a bejegyzésekben mindahány kritérium teljesíthetőségére láttam példákat a különböző csapatoknál, ezúttal azonban nem találkoztam olyan megoldással, amire önkéntelenül is, illetve többszöri olvasás után is azt mondhattam volna, hogy ez tökéletes. Vannak csapatok, akik nagyszerűen ráéreznek arra, hogy a jól megszerkesztett szöveg magasabb szinten vonja be az olvasót, mintha odavetett jegyzet-hatású szöveget tesznek közzé (kisbaconiak, bétaiak ötlenek hirtelen az eszembe).

E csapatok egyik-másika azonban elegánsan figyelmen kívül hagyta a költségvetési kívánalmat, ami viszont pontszámveszteséghez vezetett. Más csapatok viszont kimunkált pénzügyi tervet tettek közzé, mindennek az értéke azonban csökkent, amennyiben a bejegyzés egy hétvégi bevásárlási lista benyomását keltette.

Végezetül pedig a közösségi hatásra vonatkozó kívánalomra hadd térjek ki. A csapatok általában közösségi házat, szabadidőközpontot, panziót, múzeumot terveznek (e tekintetben egyedülálló a hétfalusiak megoldása – ők a svéd bútorkészítő céget látnák szívesen a település határában). Minden esetben döntően fontosnak tartottam, hogy a csapatok a helyi közösség vonatkozásába állítsák a választásukat, ne pedig e célok önmagukban vett közösséghez kötő karakterére való homályos utalásokkal intézzék el a kérdést.

Alapvetően nehéz feladat volt, éppen ezért egy gratulációt minden csapat megérdemel, hiszen azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a mezőny határozottan közepes teljesítménytől indult felfelé. Reméljük, hogy a technikai hiányosságok miatt pontot vesztő csapatoknak sikerül legközelebb körültekintőbben eljárniuk a feltöltések során.

Harmadik zsűritag


A jelenlegi próbával csöppet sem titkolt szándékuk a szervezőknek, hogy szeretnék, ha a bejegyzésként feltöltött projektek közül minél több megvalósulna. A cél tehát az volt, hogy vegyük rá a csapatokat, gondolkozzanak el egy településbeli épület átalakításának a reális lehetőségein, keressenek új közösségi vagy üzleti funkciót olyan terek számára, melyek adottak, de kihasználatlanul állnak az út szélén. Olyan elképzeléseket vártunk, melyek nemcsak életet lehelhetnek egy-egy közösségbe, de megfizethetőek, esetleg munkahelyeket is adnak és – miért ne – adóbevételeket generálnak a település önkormányzata számára. Álmodozzanak tehát, úgy, hogy közben nem feledkeznek meg az álmaik gyakorlati megvalósításáról sem.

A tapasztalatom az, hogy e kettős elváráson nagyon sok csapat elhasalt: és rendszerint nem az elképzelésekkel volt a baj, hanem a gyakorlati megvalósítás lehetőségein. A költségvetések közül nagyon sok igencsak elnagyolt – nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, egyes tételeket “hasból” írtak be – de talán ennél is nagyobb probléma, hogy sok csapat nem tudott meggyőzni arról, hogy elképzelése valóban értelmes és a közösség hasznára válik.

Úgy tűnik, nagyon sokan azt hiszik, hogy csak egy non-profit, kulturális jellegű kezdeményezés releváns közösségi szempontból, pedig nem: egy kis, néhány embert foglalkoztató vállalkozás (pl. Kalapfalva, Vacsárcsi Góbék, Csíkmadarasi MIFOR elképzelése) van annyira hasznos, mint egy több száz négyzetméteres alapterületű kultúrközpont vagy múzeum, melyről nem egészen világos, hogy milyen tartalommal lesz megtöltve (nem példálózom, sok ilyen bejegyzés van).

Fontos volt számomra, hogy az adott terv megvalósulása ne külső erőktől, például a beruházó terjeszkedési szándékától függjön, hanem a csapat vagy a közösség képes legyen előremozdítani azt; emiatt például Hétfalu kevesebb pontot kapott tőlem. Bár a kiírásban nem szerepelt, hajlamos voltam jóindulattal kezelni azokat a csapatokat, melyek egy SWOT-elemzést is készítettek, üzleti tervet is mellékeltek (Csíkmadaras), esetleg számítógépes grafikával megmutatták, hogyan nézne ki az átalakított épület.

A képanyag egyébként több esetben kérdéseket vetett fel bennem: Infinity, Csíkmadaras és Hétfalu például nem világos, hogy honnan “szerezte” a látványterveket illetve belső teret ábrázoló fotókat. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a csapatok kötelezően le kell gyártsák a látványterveket, de amennyiben egy más épületet használnak mintaképp, hivatkozás szükséges.

A fenti kifogásokat leszámítva nem volt rossz a mezőny; én kívánom, hogy minél több csapat terve valósuljon meg.




Transindex - eTransylvania Egyesület

A verseny véget ért.

Köszönjük a játékot.

Kommentek

Advent Ottományban

ARA:nem tudom mi a bajod ottományal szerintem klasz egy falu!!!:D [tovább]
[Wondrák Mónika Mercédesz, 2010. márc. 27.]

A hétfalusi Borcsa-Kiss „dinasztia”

Irk Rékától kérdezném, hogy ismeri e a családja felmenőit. Ha igen, akkor [...tovább]
[Rihmer Aurél, 2010. márc. 16.]

Varsolc legnagyobb családfája

Örvendünk hogy ennyire részletesen letudtátok vezetni a család tagjait .NAgyon [...tovább]
[SZ DÉNES BERTA, 2010. márc. 10.]

A gelencei Finta család

A feleségem Finta Márta, Kiskunhalas-i születésű. Édesapja néhai Finta Bálint, [...tovább]
[Farkas István, 2010. márc. 5.]

Blénessyek Gyergyószentmiklóson

A nagyapám Blénessy Imre szül1887 az édesanyám Blénessy Erzébet szül1922 nov 5 [...tovább]
[Baranyi Lászlőné , 2010. febr. 19.]

“Örmény hajnal”

sajnos a marosvásárheji dudutz és novákcsaládokrol semmi szo sem esik pedig régi [...tovább]
[waitsuk péter, 2010. febr. 8.]

Okos-Rigók fája

Gratulalok ez egy igazi szep munka [tovább]
[BENK, 2010. febr. 2.]

Kommentek




  Creative Commons License

Szabályzat GyIK Mi ez? Kontakt Partnerek, támogatók Az első Webvidék Címoldal Transindex eTransylvania Egyesület