Webvidék - Tedd fel a pontot az internetre
Fujitsu Siemens Romania
 

Támogatóink


Youth in Action

Brinel

Departamentul pentru Relatii Interetnice

Sigma Towers

AMM Design


Médiapartnereink


Kolozsvári Rádió

Krónika

Erdély FM - a bizalom hangja

RTV magyar adás

Profi Rádió

Gépház
A legnagyobb családfa-próba: a zsűri értékel
2008. november 12.

Első zsűritag

Újabb nehéz próbát vettek egész jól a csapatok, és ebben az esetben valószínűleg maguk is érzékelték a buktatókat, hisz technikailag, ötlet szintjén, képileg és az összhatást tekintve nem volt könnyű jó anyagot összehozni. Megvallom, magam is meglepődtem azon, hogy mennyi ötletet, energiát vittek a csapatok a családfás próbába.

Néhol viszont a csapatokat annyira elragadta a mennyiség és a minél korábbra való visszavezethetőség heve, hogy olybá tűnt, minden más szempontot félretéve dolgoztak azon, hogy újabb tagokkal, generációkkal bővüljön a családfa. És valójában ebben rejlett a nagy buktató, hisz az anyagot aztán fogyasztható tartalomként a netre is fel kellett tölteni.

A jó szerkesztők nagyon tudják, hogy a különböző műfajokban hány leütés erejéig lehet lekötni az olvasó figyelmét – mert az olvasó finnyás, türelmetlen, információra és szórakozásra van szüksége, és azt a lehető legrövidebben ki kell elégíteni. Ezt sok csapat mintha elfelejteni látszott volna, hosszú és bonyolult családfákat töltöttek fel, amelyeket többszörös nekifutásra sem lehetett megérteni. Az olvasók pedig – a zsűrivel ellentétben – biztos, hogy nem futnak neki többször, hisz a másik és érdekesebb bejegyzés csak egy kattintásnyira van.

Szóval a családfa nagysága és régisége mellett arra is figyelni kellett volna, hogy az anyag átlátható, fogyasztható esetleg frappáns legyen. Igen fontos lett volna például a családfák olvasható ábrába való szerkesztése: a családfák kiterjedtsége sokakat arra vitt, hogy olvashatatlanul apró betűkkel töltsék fel az anyagot, vagy befényképezzenek egy szintén olvashatatlan, kézzel rajzolt – egyébként minden bizonnyal funkcionális – családfát. És ha ezt az első lépést nem jól oldották meg, akkor a többinek, a szövegnek és a képnek az értéke értelemszerűen csökkent: az ábra, a szöveg és a kép működő egysége számomra egy sarkalatos pontja volt a próbának.

Azt szerettem volna, hogy ha egy képre ránézek, kevés töprengés után el tudjam helyezni az azon látható személyeket az ábrában és szövegben. Ez a nagy és – hogy így fogalmazzak – túlburjánzó anyagoknál csak kevéssé sikerülhetett, hisz már az ábrában vagy a szövegben eltévedtem, és ha ehhez még képek tömkelege is felkerült, akkor nagyon nehéz dolgom volt. A moirés képekkel (a szkennelés során a képbe nem kívánt kedves mintázatok kerülnek) pedig végleg nehéz volt kezdeni valamit.

Nagyon sok helyen az évszámok sem segítettek, mert a csapatok valamilyen oknál fogva ezeket egyszerűen elfelejtették odaírni, holott esetenként nagyon fontos támpont lehetett volna, hogy ki, mikor született, mikor halt meg. Az értékelő táblázatomban a legtöbb esetben az ábra–szöveg–kép egység működéséhez azt kellett írnom, hogy nem áll össze, így az esetleg rövidebb, de áttekinthető anyagokat értékeltem jobban, amelyekben esetleg jó ötletek is voltak: az egyes szám első személyű fogalmazás például, vagy az, hogy a csapattagok bemutatják a családfa őket érintő részét, a száraz adatokból történeteket formálnak. Vagy jó ötlet lett volna a fényképek berakása a családfába, ha lehetett volna olvasni az anyagot.

Azt hiszem – ha meg lehet fogalmaznom egy igen tanáros hangnemű következtetést –, fontos tanulságokkal járt mégis a próba: egyrészt meg kell mutatni a helyi közösségek sajátosságait, de arról sem szabad megfeledkezniük a csapatoknak, hogy ezt internetes tartalom keretében teszik, amelyben a próba feltételeinek teljesítése mellett az ötletességre, kreativitásra és az anyag összhatására is figyelniük kell. A zsűri csak pontoz, a feladat az igényes, érdeklődő (és esetenként türelmetlen) olvasók figyelmének a lekötése.


Második zsűritag

Kezdjük talán az értékelési kritériumok legkritikusabb pontjával: minél nagyobb a család, annál több pontot érdemel a csapat – olvashatjuk az értékelési támpontok között. A csapatok véleményem szerint általában ragaszkodtak ehhez a kiragadott szemponthoz, kevesebb figyelmet fordítva a családfa áttekinthetőségére, a kontextus megteremtésére, valamint az örökzöld helyesírásra és stiláris megszerkesztettségre.

A családfa kiterjedtségének kérdését különféleképpen értelmezték a versenyzők: volt aki XIV-XV. századig visszavezethető családfát talált, volt aki arra törekedett, hogy hagyományosan sokgyermekes családokat mutasson be felmenőikkel együtt, illetve volt olyan csapat is, aki történelmi léptékben mérve kis családfát rajzolt, azonban a családfára felkerülő felmenők nagyon magas kort értek meg, és mind a mai napig életben vannak. E közelítésmódok egyaránt megfelelnek a kiírás által támasztott követelménynek, következésképpen az egyes esetek elbírálásánál további szempontokkal együtt dőlt el, hogy mindent összevetve „mennyit ér” a bejegyzés.

További, változatlan követelmény, hogy a témaválasztás megfeleljen a Webvidék verseny elveinek: kevésbé szerencsés híres történelmi családok családfájának rekonstruálása, hiszen e családok történetével kapcsolatosan bármely érdeklődő viszonylag egyszerűen nyomtatott anyaghoz juthat. Azt sem kötöttük ki, hogy a csapat feltétlenül maga kutassa fel a családfát, ha azonban meglévő kutatásokra támaszkodott, akkor elvárás – amit általában szem előtt is tartottak – hogy eleddig publikálatlan munkákat tegyenek közzé, illetve egészítsenek ki. (ilyen volt a Gyergyói Piricske, illetve Hétfalu megoldása.)

A családfák bemutatásának kívánalma eleddig e versenyen nem tapasztalt technikai akadályokat is támasztott, hiszen rendszerint nagy mennyiségű adatot kellett kis helyen közzétenni, illetve megteremteni az egyes elemek közt a kapcsolatokat. Láthattuk, egyáltalán nem egyszerű feladat.

A lehető legkevésbé szerencsés esetben kézzel rajzolt családfát szkennelt be a versenyző, amely alig, vagy egyáltalán nem olvasható, és a szövegben sem rekonstruálta a családfát. Ilyen helyzetbe került például a tekerőpataki csapat – feltehetően rengeteget dolgoztak, az eredmény azonban nem lett olvasóbarát, bár ők e hiányosságot azzal pótolták, amit viszont más csapatok esetében hiányoltam: figyeltek arra, hogy az olvasó érdeklődését felkeltsék, munkájukat kontextusba helyezve.

Kedves megoldáskísérlet volt – a kalotaszentkirályiak és mások esetében találkoztam vele, hogy a versenyzők zöldellő fára vezették fel a neveket. Sajnos kézírással, ami az olvasót rendszerint az olvashatóság reményétől is megfosztotta. Javított a helyzeten, ha a nehezen kibetűzhető rajzolt változatot szöveges magyarázattal látták el.

Mivel azonban a családfa rajzolt vagy szöveges változata közt tetszés szerint választhattak a csapatok, volt, aki a szöveges megoldás mellett döntött. Gondolok itt például a balázsfalvi vagy a gyímesközéploki csapatra. Természetesen a szöveges megoldások esetében sem kielégítő ha jegyzetszerű szövegre szorítkozik a csapat. A gyímesközéploki csapat számára szemmel láthatóan egyértelmű volt: a bejegyzés megformálásának kiindulópontja a mindenkori olvasó. A bejegyzés megszövegezésekor szem előtt tartották, hogy utaljanak a családépítkezés szempontjából tipikusra, ezáltal jótékonyan alárendelve a feladatot az ott élők hagyományos életmódja rekonstruálásának. Esetükben a családfa mellékelése viszont diszfunkcionális volt, hiszen az általuk választott megoldás azt kívánta volna meg az olvasótól, hogy maga végezze el a feladatot.

Összegzésként egyértelműen elmondhatjuk, hogy mindkét változat – mind a szöveges, mind pedig az ábrás – magában rejtette a tökéletes(hez közelítő) megoldás lehetőségét, hiszen a bejegyzéseket végigolvasva találunk egyikre is, másikra is példát szép számmal. Az ideálishoz közelítő ágrajzos megoldásban olvasható nevek szerepelnek – volt olyan csapat is, aki eltérő színekkel jelölte a nemek közti különbségeket (pl. Csíkvacsárcsi), a nevek alatt lehetőség szerint szerepel születésük és elhalálozásuk időpontja is.

Ha sajátos jelölést vezet be a csapat, akkor az értelmezéshez meg kell adni a kulcsokat, hiszen enélkül nehézkesen értelmezhető kívülálló számára a megoldás. A szöveg szerepe, hogy gondoskodjék arról, hogy az olvasó minél magasabb szinten bevonódjon, ez pedig csakis úgy lehetséges, ha megkímélitek őt a követhetetlen adathalmaztól, ehelyett néhány megjegyezhető eset felvázolásával érzékeltetitek a családi viszonyokat. További segítséget nyújthatnak a fotók is, ha funkcionálisan használjátok, a megfelelő szövegrészhez illesztve azokat.

Gyakran ismételgetjük, most sem tekintek el annak említésétől, hogy úgy komponáljátok meg a bejegyzést, hogy kiegyensúlyozott kis alkotás legyen belőle: önálló munka, amit szívesen olvas bárki, aki az oldalra téved. E héten e tekintetben a varsolci csapat nyújtott kimagasló teljesítményt, azonban szívesen olvastam a hétfalusi csapat tudományos értékű munkáját (ami egyébként több éves kutatásra támaszkodik), gyimesközéplokiak, gyergyóiak, karcfalviak bejegyzését. Érdekességként megemlítem a vállalkozó kedvű csíkmadarasi csapat munkáját: egyrészt mivel ők a diagrammot fotókkal látták el, másrészt pedig Youtube videot is készítettek a bejegyzésről. Az ötlet nagyszerű, a benne rejlő lehetőségeket azonban bátrabban is kiaknázhatták volna. De azt hiszem, ez egy pozitív kezdet. Gratulálok a csapatoknak: leleményük és rendkívüli kitartásuk elismerést érdemel.

 

Harmadik zsűritag

Bonyolult, kívülálló számára nehezen áttekinthető és meglehetősen érdektelen anyagot könnyen érthetővé, olvasmányossá és szemléletessé tenni: ebben állt a családfa-próba legfőbb nehézsége. A csapatok nagy része nem oldotta meg kielégítően a feladatot, valljuk be: a bejegyzések többsége száraz, semmitmondó felsorolás, itt-ott megfűszerezve némi hanyagsággal, például olyan családi fotókkal, melyekről nem világos, hogy a család mely tagjait ábrázolják. Az olvasónak úgy kellett nyomoznia a felsorolt Andrások, Irének és Terézek között, hogy vajon ki is látható a fotón. Megjegyzendő, a kutatómunkában sokat segített volna ha a családtagok születési- és elhalálozási éve fel lett volna tüntetve, ám ez sem volt általános.

A próba kiírásában pedig feladatként szerepelt az, hogy a nevek felsorolása mellett a család tagjai közt néhány szóban teremtsenek összefüggéseket a csapatok, mutassák be a családtagokat. Ebből a szempontból szerintem Varsolc bejegyzése sikerült a legjobban: ők fotókkal mutatják meg a család öt generációját, és azáltal hogy a kis Tibor mutatja be a családot, egy csapásra személyessé válik a bejegyzés.

A családfák ábrázolása is csak ritkán sikerült jól – a kép méretének rendszerből fakadó korlátoltsága (400 pixel) és az ábrázolandó információmennyiség bizony sok csapat számára volt akadály. Jó példát mutattak, áttekinthető és gondozott ábrát töltöttek fel a Bétai Kupecek, Vacsárcsi Góbék, Kalapfalva és bizonyos mértékben Hétfalu (jó lett volna ha a jelmagyarázat nem kommentben érkezik). A legszerencsétlenebb megoldásnak én a kézzel rajzolt, majd szkennelt/fotózott családfákat tartom – ezeken aztán végképp nem látszik semmi.

Külön szólnék Gyergyói Piricske bejegyzéséről: itt a tervezett hatás visszafele sült el, hiszen valóban igen látványos az 5 méter hosszú papírtekercsre rajzolt családfa, de hiába, ha az olvasók egyetlen nevet sem látnak rajta. Sok munka lehet a csíkmadarasi csapat Powerpoint-slideokból összeállított YouTube-filmjében, mégis élvezhetetlen az összhatás: a slide-ok túl gyorsan váltakoznak, a zene még megy amikor a mozgókép véget ér, magáról a családról pedig nem sok jön át.




Transindex - eTransylvania Egyesület

A verseny véget ért.

Köszönjük a játékot.

Kommentek

Advent Ottományban

ARA:nem tudom mi a bajod ottományal szerintem klasz egy falu!!!:D [tovább]
[Wondrák Mónika Mercédesz, 2010. márc. 27.]

A hétfalusi Borcsa-Kiss „dinasztia”

Irk Rékától kérdezném, hogy ismeri e a családja felmenőit. Ha igen, akkor [...tovább]
[Rihmer Aurél, 2010. márc. 16.]

Varsolc legnagyobb családfája

Örvendünk hogy ennyire részletesen letudtátok vezetni a család tagjait .NAgyon [...tovább]
[SZ DÉNES BERTA, 2010. márc. 10.]

A gelencei Finta család

A feleségem Finta Márta, Kiskunhalas-i születésű. Édesapja néhai Finta Bálint, [...tovább]
[Farkas István, 2010. márc. 5.]

Blénessyek Gyergyószentmiklóson

A nagyapám Blénessy Imre szül1887 az édesanyám Blénessy Erzébet szül1922 nov 5 [...tovább]
[Baranyi Lászlőné , 2010. febr. 19.]

“Örmény hajnal”

sajnos a marosvásárheji dudutz és novákcsaládokrol semmi szo sem esik pedig régi [...tovább]
[waitsuk péter, 2010. febr. 8.]

Okos-Rigók fája

Gratulalok ez egy igazi szep munka [tovább]
[BENK, 2010. febr. 2.]

Kommentek




  Creative Commons License

Szabályzat GyIK Mi ez? Kontakt Partnerek, támogatók Az első Webvidék Címoldal Transindex eTransylvania Egyesület