Webvidék - Tedd fel a pontot az internetre
Fujitsu Siemens Romania
 

Támogatóink


Youth in Action

Brinel

Departamentul pentru Relatii Interetnice

Sigma Towers

AMM Design


Médiapartnereink


Kolozsvári Rádió

Krónika

Erdély FM - a bizalom hangja

RTV magyar adás

Profi Rádió

Gépház
Második próba: a zsűri értékel
2008. november 4.

Első zsűritag:

A szólásokhoz kapcsolódó izgalmas, mulatságos történeteket szép számban olvashattunk: a csapatok úgy mérték, mint Szálkáné az olajat (lásd. a balázsfalvi csapat bejegyzését). Alig hiszem, hogy akadt volna olvasó, aki ne nevetett volna fel Marci bácsi esetén a körösfőiek tolmácsolásában, vagy a kőrispatakiak buzgó Pap Jánosnéját, vagy a tekerőpatakiak bátor Horthyját lovával együtt elképzelve, ne mosolyodott volna el a kisbaconi Tőke Dénes történetén, hogy aztán ne szánakozással vegyes kacajra fakadjon a mennyhalfogás során pórul járt Szőke Lajiról olvasva. Feltehetően koccintáskor mostmár nem csupán a gelenceieknek, hanem nekünk is eszünkbe jut Papp Györi bácsi mókás megoldása a teletöltött pálinkáspohárral. A felsorolás azonban közel sem kimerítő, hiszen még csak említést sem tettem a csíkmaradarasi két koma történetéről, vagy az ajnádiak, csíkvacsárcsiak, kalotaszentkirályiak, érmellékiek által rekonstruált szólásokról és a hozzájuk kapcsolódó történetekről.

A könnyed, vidám történetek mellett olyanokat is olvashatunk, amelyek igencsak súlyos körülmények – háború, éhínség – közepette keletkeztek. A torockószentgyörgyi csapat például a két világháború közti nyomorúságos állapotokat idézi fel Bába Pista figurájával, aki István napján a család egyetlen rend ünnepi öltözetében ment a templomba. Az alkalomhoz kapcsolódó szólás fennmaradt, azonban a hozzá kapcsolódó történetet valószínűleg nem sokan ismerik. Pedig fanyar humora e történet nélkül egyáltalán nem nyilvánvaló. Szintén hasonló körülmények között keletkezett a Bétai Kupecek által megidézett szólás: a családfő saját részéről lemondva próbálja jóllakatni éhező családját. A „Nyald ki, Laji, kár kimosni!” felkiáltás ma már derűt kelt a közösségben, keletkezésekor azonban a katonás feleséget feltehetően a spórlás szándéka vezette. A székelyhodosiak szegény Kukónéjának sem sikerült jóllakatni a családot, az elkeseredéstől azonban valószínűleg az akkor elhangzott, mára elhíresült mondás mentette meg. A gyímesközéploki csapat által megidézett dicsekvő, szegénységében is önérzetes vén Gabri Péter lelepleződése esete nyomán elhíresült mondást – „Nyúlik, mint a vén Gabri turaja” – a történet ismeretében szintén szomorkás hangulat lengi be. A pártában maradt nagykárolyi Pucser lányok története a múlt század eleji kifinomult ízlésű, lecsúszott dzsentri csöndesen tragikus sorsát idézi, és még sorolhatnám...

Igencsak jól szórakoztam a bejegyzéseket olvasva, egészen odáig, hogy többféle tipológiát is megpróbáltam felállítani. Természetesen például a fenti két kategória bármelyikébe tartozni önmagában nem jelent sem előnyt, sem pedig hátrányt. A pontszámok elosztását tekintve döntő szempontokat az alábbiak szolgáltattak.

A csapatok egyre biztosabb érzékkel fedezik fel az ún. „sztoriképes” anyagokat. Kevés kivétellel a versenyzők vigyáztak arra, hogy olyan szólásokat használjanak fel, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy érzékletesen rekonstruálják a háttértörténetet. Ilyen értelemben szerencsés választásnak bizonyulnak valamilyen hagyományhoz, történelmi eseményhez, szociális helyzethez kapcsolható „mondások”, hiszen azok a puszta helyzet rekonstruálásán túl lehetőséget biztosítottak arra is, hogy a település életének adott időszakra vonatkozó valamilyen szegmensét is felvázolják.

Általában véve érvényes, hogy az aktuális próbában megjelölt szempontrendszert mindig egy cél – a játék tényleges célja – szolgálatában kell elgondolni, ez pedig nem egyéb, mint a település minél ötletesebb megmutatása a Webvidéken. Ez tehát röviden azt jelenti, hogy a játékosok kreativitásának arra is kell irányulnia, hogy minden próbát maximálisan kiaknázzon e tekintetben. Ha ekként gondolkodunk, akkor egyértelmű, hogy jelen esetben kedvezőbb lehetőségeket tartogat a csapat számára, ha olyan szólást választ, amely például jelentésváltozás(ok)on esett át az idők folyamán, hiszen e variánsok felvázolása során lehetőség adódik a történelmi-társadalmi-szociális változások említésére is. A gyergyószentmiklósiak pl. az örmények és a székelyek közti együttélés során keletkező szólás ürügyén rekonstruálták vázlatosan a két népcsoport közti viszony történetét. A hétfalusi csapat egy, a hagyományos boricatánchoz kötődő szólást mutatott be, megragadva az alkalmat egyúttal a tánc ismertetésére. A gyímesközéploki csapat egy hagyományos eledel történetét is belopta magyarázatképpen a bejegyzésbe, stb.

Bár a kiírásban nem szerepelt kötelező elemként, a csapatok – örvendetes módon – többnyire találtak okot arra, hogy igényesen szemléltessenek. E tekintetben igen ötletes és egyedi megoldás a varsolci csapaté: ők rajzos illusztrációkat készítettek, ezáltal mintegy meseszerűvé varázsolva a varsolci falusi miliőt, ahol a kelekótya Nusi mókás balesetei megtörténhettek annak idején.

Mínuszokat jelentett a helyesírás, a mondatszerkesztési figyelmetlenségek, ügyetlenségek, hiszen ezek az alattomos apróságok elrabolják egy jól kigondolt bejegyzés varázsát: az olvasó ahelyett, hogy elégedetten rábízhatná magát a szöveg vezetésére, ilyen „apróságok” miatt kénytelen bosszankodni, majd kínkeservesen azon igyekezni, hogy ismét visszataláljon a történet fonalához. Kellemetlen.

Újságolvasó emberekként tudjuk, hogy általában döntő tényező egy cikk elolvasásának eldöntésekor a címe. Gondoljatok arra, hogy a mi esetünkben az oldalra látogatók rendszerint egy bejegyzés-folyammal találkoznak. A ti feladatotok az, hogy rávegyétek arra őket, hogy elolvassák a bejegyzéseteket. Erre pedig nincs jobb megoldás, mint egy ötletes cím, amely már önmagában is figyelemfelkeltő, kerüljétek az olyanszerű lapos címeket, mint például jelen esetben a „Szólás” vagy ehhez hasonlók.

Morgolódásaim ellenére ismétlem, igen ügyesnek tartom összességében az eheti teljesítményt. Az a benyomásom, hogy a csapatok flottul veszik az akadályokat: még arra is futja az energiájukból, hogy a feladat teljesítése mellett felvillantsák, ehhez hasonlókat még bőven tartogatnak a tarsolyukban: egy szólás keletkezési körülményeinek rekonstruálása messzemenően nem meríti ki sem az ők, sem pedig a falusfelek leleményét.

 

Második zsűritag

Egyszerűnek tűnő, mégis sok szempontból nehéz próbán vagyunk túl – a múltkori próbához képest ez a csapatok által szerzett pontokban is visszaköszön, ennek ellenére azt gondolom, a csapatok többnyire jól oldották meg a feladatot. A legtöbb csapat szóláshasonlatot töltött fel és magyarázott meg, de voltak más szólások és egyszerű, a helyi nyelvben rögzült szófordulatok is, úgyhogy magam ettől a műfaji szemponttól végül eltekintettem, bár a pontozásban egy-két pont erejéig mégiscsak figyeltem erre is. De értelemszerűen nem ez volt a döntő.

Először is a szóláshasonlatok kapcsán: a mint elé (ha két mondatot tagol) vesszőt kell tenni (és mellékesen, de a versenyhez kapcsolódóan: a magyar nyelvben minden mondatot vesszővel választunk el, akkor is, ha két mellérendelő, az és kötőszóval összekötött mondatról van szó). Emellett igen fontos volt a magyarázat nyelvi megformáltsága: itt most meg lehetett mutatni a csapatok nyelvi képességeit, azt, hogy mennyiben képesek röviden, érthetően, gördülékenyen és frappánsan, esetleg színesen elmagyarázni egy helyi szólásnak az eredetét és értelmét úgy, hogy azt a teljesen idegen olvasók is megértsék. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez keveseknek sikerült, több zavarosnak tűnő szöveget is olvastam, amelyekből nem derült ki, hogy mit is magyaráznak, és az hogyan függ össze azzal a rögzült nyelvi fordulattal, amelyet meg akartak magyarázni.

A nyelvi megformáláson túl, de azzal szoros összefüggésben: ugyan nem humoros szólást kértünk, de a legtöbb csapat jól ráérzett arra, hogy a közönség megnevettetésével pontokat lehet szerezni – és amúgy a helyi közösségek is hajlamosak arra, hogy tréfás eseményeket jegyezzenek meg szólásként. Ennek következtében a humoros szólásokat feltöltők egy kis előnyt szereztek a többiekkel szemben, és ha ezt a poénra való kifuttatással is meg tudták fejelni, akkor már nagyon közel volt a siker. De azt meg kell tanulni, hogy mekkora legyen egy szöveg, és hol hagyjuk abba: sajnos, többen a poént követően még hosszasan magyarázták a szólást, és ezzel a poént meg is fojtották. A csattanó nagyon fontos – nem kell túl sokáig lekötni az olvasó figyelmét a község bemutatásával és hasonló apróságokkal. És egy (1) szólást és a magyarázatát kértük, ez többeknek mintha elkerülte volna a figyelmét, amiből én azt olvastam ki, hogy nem tudták eldönteni, mit is magyarázzanak meg.

A másik szempont, amire figyeltem, az volt, hogy mennyi képszerűség van az adott szólásban, hogy átvitt értelem került-e bele, hogy milyen helyzetben alakult ki, és milyen helyzetekben használják ma – a jelentésváltozás alatt lényegében erre gondoltunk. Ha azt mondom, hogy Szerusz Isten, szerusz túlvilág, és meg akarom érteni, hogy e helyiek milyen értelemben használják, akkor ahhoz magyarázatra van szükségem – tehát van benne képszerűség, és jelentésváltozáson is átment. Ezzel szemben abban, hogy orrba verlek, mint Szőcs Mihály a kecskét, kevés a képszerűség, és jelentésváltozás sincs benne, lényegében az eredeti jelentéséből kevéssé mozdult ki. A képszerűséggel kapcsolatban mindegyik bejegyzésnél feltettem azt a kérdést is, hogy az adott szólás általánosan ismert szóláshasonlatként, szófordulatként a köznyelvben el tudna-e terjedni. Hisz közmondásaink, szólásaink nyelvi ereje éppen abban rejlik, hogy képszerűségükön, többes jelentésükön keresztül egy rövid mondatban egész helyzeteket, emberi viselkedéseket meg tudnak magyarázni.

Mindezekkel együtt igen jól szórakoztam – és ezt köszönöm a csapatoknak.

 

Harmadik zsűritag

Nemegyszer hangosan felnevettem a számítógép előtt olvasás közben: megkockáztatom, ez lesz az egyik kedvenc próbám a Webvidék őszi kiadásában. Persze lehet hogy nem, ahogy elnézem a csapatokat, van itt potenciál.

Tárgyilagosabban: a csapatok túlnyomó többsége kielégítően teljesítette a kiírást. De miközben nem volt csapat mely alapszinten ne teljesített volna elfogadhatóan, különbségek vannak a kivitelezés tekintetében.

A figyelemfelkeltő, "kattintásbarát" cím például fontos: "Nyald ki Laji, kár kimosni!" és "Helyi szólás" közt nagy a különbség: amikor az olvasó – vagy akár a zsűri – tucatnyi bejegyzésből válogathat, elengedhetetlen, hogy a szeme megakadjon valamilyen figyelemfelkeltő címen. Netezés közben biztosan mindannyiotokkal fordult már elő, hogy több tucat – vagy akár több száz – linket végigböngészve akarva-akaratlan rákattintottatok egy címre: lehet hogy valami mást kerestetek, de annyira izgalmasan hangzott, hogy kíváncsiak voltatok rá.

Nos, az akaratlan kattintás azért van, mert jó címet kapott az adott tartalom. Az okos címadás az egyik titka annak, hogy sok olvasót szerezzetek. Ütős címet adni nem nehéz: feltöltés előtt ellenőrizni kell egy “külső szemmel”, valakivel, akinek semmi köze a bejegyzéshez, hogy a címre rákattintana-e vagy sem. Minél inkább igen a válasz, annál jobb a cím. A profik 4-5, de akár több címvariánst is megfogalmaznak, és csak azután döntik el hogy melyik a legjobb.

Mivel a mezőny erős, az sem mindegy milyen szólást válogat a csapat. A meglepő, fordulatos bejegyzések jobban kitűnnek, mint azok, ahol már a cím elolvasásakor sejthető, miről fog szólni: gondoljunk csak Horthyra, akiről kiderül, hogy egy tekerőpataki cigány. Ellenpélda most nem jut eszembe, és szerintem az olvasóknak sem.

Akarva-akaratlanul előnybe kerültek azok a csapatok is, melyek egy olyan szólást választottak, melyek jelentésváltozáson mentek keresztül az idők folyamán – mindez azért érdekes, mert minden jelentésváltozás bepillantást enged az adott korba, társadalmi szerkezetbe, szociális helyzetbe és a közösség kulturális identitásba. Tehát feltétlenül érdekesebb, mint az a kijelentés, melyet ugyanabban az értelemben használnak keletkezése óta.

Szintén plusz-pontokat hozhat az a mód, ahogyan egy bejegyzés fel van építve: túl van-e magyarázva?Vannak-e benne lényegtelen mellékszálak, öncélú üresjáratok, vagy a csapat következetesen építi fel a feszültséget a végkifejletig? Kicsit olyan ez, mint egy vicc előadása: cél az, hogy a hallgatóság figyelme egy percig se lankadjon, folyton meglepődjön, vagy legalábbis ne unja magát halálra a csattanóig. Jó előadó nélkül a legjobb vicc sem éri el a hatását és viszont: egy lapos poénnak jó előadásban esélye van megnevettetni.




Transindex - eTransylvania Egyesület

A verseny véget ért.

Köszönjük a játékot.

Kommentek

Advent Ottományban

ARA:nem tudom mi a bajod ottományal szerintem klasz egy falu!!!:D [tovább]
[Wondrák Mónika Mercédesz, 2010. márc. 27.]

A hétfalusi Borcsa-Kiss „dinasztia”

Irk Rékától kérdezném, hogy ismeri e a családja felmenőit. Ha igen, akkor [...tovább]
[Rihmer Aurél, 2010. márc. 16.]

Varsolc legnagyobb családfája

Örvendünk hogy ennyire részletesen letudtátok vezetni a család tagjait .NAgyon [...tovább]
[SZ DÉNES BERTA, 2010. márc. 10.]

A gelencei Finta család

A feleségem Finta Márta, Kiskunhalas-i születésű. Édesapja néhai Finta Bálint, [...tovább]
[Farkas István, 2010. márc. 5.]

Blénessyek Gyergyószentmiklóson

A nagyapám Blénessy Imre szül1887 az édesanyám Blénessy Erzébet szül1922 nov 5 [...tovább]
[Baranyi Lászlőné , 2010. febr. 19.]

“Örmény hajnal”

sajnos a marosvásárheji dudutz és novákcsaládokrol semmi szo sem esik pedig régi [...tovább]
[waitsuk péter, 2010. febr. 8.]

Okos-Rigók fája

Gratulalok ez egy igazi szep munka [tovább]
[BENK, 2010. febr. 2.]

Kommentek




  Creative Commons License

Szabályzat GyIK Mi ez? Kontakt Partnerek, támogatók Az első Webvidék Címoldal Transindex eTransylvania Egyesület