A kisbaconi Tőke Dénes, becsületes nevén Benedek T. Dénes, jóravaló, csendes, szakmáját értő kőművesmester. Élete nagy részét a közeli falvakban dolgozta le, épített ő mindent: lakóházat, melléképületeket: csűrt, istállót, garázst, füstölőt, árnyékszéket… Kedvelt telephelye Magyarhermány, ott majdnem minden portán otthagyta kézjegyét. Szeretik is az emberek, ott is, itthon is. Általában egyedül vállal munkát, s aztán a megrendelő családtagjai vagy a fogadott napszámosok segítik mesterművében. A hatvanhatodik évében járó agglegény alapvetően vidám hangulatú, a pálinkát soha nem vonja meg magától, néha dalra is fakad, s ilyenkor jókedvében eldicsekszik érdekességeivel. Például azzal, hogy ő Budapesten született, voltaképpen Kisbaconból nézvést határontúli… De ennél sokkal érdekesebb a tizenkét lábujja. Amit sokan látták már, sokan nem. Van, aki hiszi, van, aki nem. De ő – megfelelő hangulatoldó és kedvfokozó folyadékok elfogyasztása után – szívesen dicsekszik tizenkét lábujjával. A szerencsésebbek már láthatták is, mert ritkán ugyan, de szereti mutogatni a bal és jobb lábán ékeskedő 6-6 egészséges, formás lábujjat. Innen ered a kisbaconi szólás: „Mutogatja, mint Tőke Dénes a tizenkét lábujját”. A szólást akkor mondogatják a faluban, amikor valaki nagyon érdekeset, különlegeset, már-már alig hihetőt akar falusfele tudtára adni, de ugyanakkor dicsekvő hangnemben adja elő mondandóját. 
      Tőke Dénes is a kisbaconi mesevilág csodáiba tartozik. Titokzatos, de akár megismerhető. Turisztikai látványosság, legenda. A kíváncsiaknak pedig: Aki nem hiszi, járjon utána! – akárcsak a mesékben…