“A gyergyószentmiklósiakról úgy tartják, hogy ha nem kering ereikben legalább öt százalék örmény vér, nem is szentmiklósiak.” De hogyan is kerültek az örmények Gyergyószentmiklósra? A XV. század végétől már elkezdõdött Erdély különbözõ településeire az örmények beszivárgása. A jövevények szívesen telepedtek meg Gyergyószentmiklóson is. Népszerűségét elsõsorban az 1607-ben megszerzett vásárjognak köszönhette, az évi három országos vásár és a hetivásárok mágnesként vonzották a Moldva területéről az örménységet. 1637-ben, a jelenlegi örmény-templom helyén létesült idegenek temetõje is azt bizonyítja, hogy ekkor már éltek örmények Gyergyószentmiklóson. 1668-ra már tömeges betelepülésrõl beszélhetünk, miután a Moldvát megtámadó török hadak elõl menekülõ örmények letelepedését I. Apafi Mihály engedélyezte.

          A többségükben kézműves-kereskedő örmények egyúttal sajátos életmódjukat is magukkal hozták, amelyben a pénz, az áru szerepe meghatározó volt az emberi kapcsolatokban. Ez furcsán hatott a katonai életmódot folytató, állattartó-földműves-tutajozó élettérben élő gyergyói székely közösségben. Így lett Gyergyószentmiklós két más-más színezetű civilizáció találkozóhelye.

  A piac a múlt század első felében, a háttérben örmény házak és boltok.

          Az örmények, mind kiváló kereskedők voltak: az árukészletek értékesítésében, és a pénz forgatásában felülmúlták a székely piaci árusokat. A heti piacon és az országos vásárokon olcsón felvásárloták az összes terméket a reggeli órákban, később pedig többszörös áron adták el. Ezért, és más sérelmeik miatt a gyergyószentmiklósi székelység kiszolgáltatottnak érezte magát az örménységgel szemben, és Csík-, Gyergyó- és Kászonszék derékszékéhez fordult igazságtételért. A széki hatóságok 1726. január 28-29-én meg is hozták az örményekre vonatkozó korlátozó  határozatot, melynek második pontja a vásáron vagy a piacon való árusítás, vásárlás időpontjára vonatkozott: „nyáron reggel nyolcz óráig, télben pedig kilencz óráig légyen a vásár a városiaké, azon időn túl légyen szabad mind örményeknek, mind másnak”. Ezen határozat következtében alakult ki a gyergyóiak száján az “örmény hajnal” szólás, mely már kihalófélben van, de még ma is emlékeznek rá a régiek.

          A gyergyói örményekről talán legtöbbet Zárug Aladár tud mesélni, aki sokat tevékenykedett az örmény közösségért (mint az örmény katolikus templom gondnoka), ismeri még a régi szokásokat. Őt kérdeztük az “örmény hajnal” kifejezéssel kapcsolatos emlékeiről.

Zárug Aladár - adatközlő

          „Hogy megakadályozzák a visszaéléseket, a mezőváros vezetősége határozatot hozott, hogy az örmény kereskedők és iparosok nem mehetnek ki a piacra az áruikkal, nem nyithatják ki üzleteiket, műhelyeiket 9 előtt. Így történt, hogy az örmény hajnal 9 órát jelentett.”

          A korlátozó intézkedés nem sokáig maradt életképes, kifogott rajta a furfang, kiderült ugyanis, hogy a kora reggel piacoló székelyek – jó pénzért – az  örmény kereskedők áruit kínálták. A szólás azonban máig fennmaradt.

A helyi lakosok körében kisebb kutatást végeztünk, hogy megtudjuk, milyen összefüggésben használják – vagy használták a kifejezést. A következő formákban ismeretes:

            „felkeltél örmény hajnalra” - későn keltél fel.
            „örmény hajnalban fogtál neki” - későn kezdted el a munkát
            „örmény hajnalra érkezett” - elkésett.

          Bár kezdetben nehéznek tűnt az összeszokás, az örménységnek sokat köszönhet Gyergyószentmiklós, mondhatni a település kovásza volt ez a különleges népcsoport. Többek között a régi piac, a mai főtér körüli pompás épületek jelentős részét is az örmény kereskedőcsaládok építették.

A gyergyószentmiklósi Főtér a XX. század elején

          A gyergyói székely közösség az örményekkel az élet minden területén szoros kapcsolatba került, így  sokat tanultak egymástól, kölcsönösen megbecsülve egyik a másikat. A 401 éve vásárjogot nyert hajdani határvárosban otthonra leltek a betelepülők, akik ma már örmény-magyaroknak vallják magukat.

          Ma már mosolyogva mondják a gyergyóiak: „Egy görög kitesz három zsidót, egy örmény három görögöt.”

Adatközlő: Zárug Aladár, született 1942-ben, gyergyószentmiklósi örmény lakos.

Források:

1. A gyergyói örményekről. Kiskalauz. Gyergyószentmiklós: „Csíky-kert” Tudományos Társaság, 2001.
2. Gazdovits Miklós: Az erdélyi örmények történetéből. Kolozsvár, 2000.
3. Garda Dezső: Gyergyói örmények könyve. I-II. Kötet. Budapest: Hadimúzeum Alapítvány, 2007.
4. http://www.hhrf.org/hargitanepe/2007/jul/hn070706.htm  (Elérhetõ volt 2008.október 28.)
5. http://www.ujkelet.ro/index.php?option=content&task=view&id=7868&Itemid=33  (Elérhetõ volt: 2008.október 28.)
6. A század eleji képek a Tarisznyás Márton Múzeum honlapjáról, annak engedélyével kerültek közlésre: http://www.tmmuzeum.ro  (Elérhetõ volt: 2008.október 28.)