Megadja a módját, mint Pap Jánosné a májasnak. Talán nem is kőrispataki, aki ezt a mondást nem ismeri. Hiszen annyira elterjedtté vált mindennapjainkban ez a szólás, hogy minden nagyigényű munka, elvégzése után vagy, akár előtt is azt szokták mondani, hogy megadtad a módját, mint Pap Jánosné a májasnak.

Mivel a faluban sok Pap család volt, így nekünk is volt szerencsénk ismerni egy Pap Jánosnét (Erzsi nénit), aki előtt nem is igazán mertük ezt a szólást elsütni, míg meg nem tudtuk az igazi eredetét. Ez a Pap Jánosné, akit mi is ismertünk szakácsként dolgozott, rengeteg lakodalomban ő volt a főszakács, egész öreg koráig szinte nem volt olyan lakodalom a faluban, hogy ő ne lett volna ott. Aztán egyszer a fiatalabb szakácsnők, akik nem tudták a szólás eredetét gondolták, meg kérdik tőle egy lakodalom alkalmával, hogy miért járja az a mondás, hogy megadja a módját, mint Pap Jánosné a májasnak, talán azért mert olyan jól tud főzni, vagy valami teljesen más áll a dolog mögött. Aztán elmesélte Erzsi néni, hogy ahhoz a mondáshoz neki semmi köze nincs, még akkor sem ha Pap Jánosnénak hívják.  Viszont Ő úgy hallotta: hogy valamikor  az 1800-as évek közepén élt még egy Pap Jánosné, aki nagyon fiatal lehetett amikor a családja a tudomására hozta, hogy másnap disznóvágás lesz. Tapasztalata nem volt, de annál nagyobb volt az igyekezete, hogy a disznóvágásra fel legyen készülve, így a disznónak már az előtt való este beadta a fűszereket, hogy a májasba való aprólékok kellőképpen átvegyék a fűszerek ízét. Azóta mondják arra, aki kellőképpen (vagy túlzottan jól) végzi munkáját, hogy megadja a módját, mind Pap Jánosné a májasnak. A szólásnak gúnyos jelentése is van, abban az esetben, ha valaki egy munkának jól fog neki, de mégis balul sül el szintén azt mondjuk, hogy megadta a módját, mint Pap Jánosné a májasnak, még akkor is, ha épp Erzsi nénire gondolunk, hiszen mai napig sokan reá gondolnak a szólás hallatán. 

Megadják a módját mint Pap Jánosné a májasnak