A közösségek, az együttélés során kialakítják saját normarendszerüket, megfogalmazzák értékítéletüket, értelmezési módjukat, amelyhez viszonyítják az élet mindennapi eseményeit. E normák alapján tulajdonítanak egy eseménynek, tárgynak vagy személynek a megszokottól eltérő, különös jelleget. Ezek tanulságait szájhagyomány útján tovább éltetve alkalmazzák a hasonló élethelyzetekre, megerősítve ezzel azok tragikomikumát. Egy-egy ilyen tárgyhoz, személyhez több megtörtént eseményt is társíthatnak.  Ez a helyzet áll fenn jelen esetben is, mert a felidézett személyünk igazi humorhagyatékot hagyott maga után.

Annának, vagy ahogyan a falubeliek becézik Nusinak az alakja elevenen él az idősek emlékezetében. A felidézett történetek - amelyek tanulsága végül szólássá alakult a településen belül -  60-70 évesek.

Meg kell jártatni, mint Nusit!

Nusit a Gondviselés igencsak kevés ésszel áldotta meg. Egy napon épp ebédidőben toppant be a rokonaihoz. Azok jó házigazdák módjára asztalhoz ültették, és az éppen fogyasztott étellel, törtpaszujjal kínálták. Nusi a kemencében sült  meleg házikenyeret és a szalonnás törtpaszujt jó étvággyal falta, nem tudva mennyi az elég, annyit evett, amennyi belé fért. Ennek hamarosan meglett a fájdalmas következménye. Szerencsétlen leány a földön fetrengett a törtpaszuj okozta kínok miatt. Mivel akkoriban erre a nyavajára nem volt más gyógymód, kézen fogták és megjáratták.

Téged is meg kell járatni, mint Nusit. Gyakran idézik a szólást annak, aki a mértéktelen evéstől rosszul érzi magát. Mások  úgy mesélik, hogy Nusit nem jártatták, hanem vasvillával kergették, a gyógyulás reményében.

Amennyi van mind ott van, mint a Nusi libája!

Régebben Varsolcon minden háznál tartottak libát, mert az ízletes húsa mellett a tollnak fontos szerepe volt a fiatal lány hozományának az összeállításában. Nusit, mivel más értelmesebb tevékenységgel nem igen bízhatták meg, elküldték, hogy legeltesse a libákat. Alkalom adtán megkérdezték tőle, hogy hány libája van. Akkor hangzott el az az emlékezetes mondás, hogy „amennyi van, mind ott van”.

Napjainkban a szólás értelme átalakult, már nem csak az állattartásban használják, hanem az élet minden területére kiterjedt. Gyakran használják, ha valaki nem tudja szám szerint, hogy mennyi az az érték, amennyivel rendelkezik.

Amint a történetek is sejtetik, Nusi értelmi fogyatékos volt. Érdekesen alakult magának a Nusi becenévnek a jelentésváltozása is, a kelekótya, a félnótás szinonímája lett. Ha napjainkban valakit Nusinak neveznek, „olyan vagy mint Nusi” azzal valamilyen rosszul sikerült, értelmetlen, meggondolatlan cselekedetét bírálják. Más településekkel ellentétben, ahol gyakoribb a Nusi, mint az Anna becézése, Varsolcon egyáltalán nem használják, csak kimondottan pejoratív értelemben.