Vannak mondások, történetek, amelyek annyira népszerűek, hogy szinte minden település a magáénak érzi, magára alkalmazza. Ilyen a következő is:

Horthynak, a tekerőpataki cigánynak volt egy fehér lova. Elvitte eladni a vásárba. Jól nézett ki a jószág, volt rá vevő több is. Sűrű parolázás közben létrejött az alku. A baj akkor kezdődött, amikor a ló tulajdonságairól érdeklődött a vevő, s a szokásos próba következett.

- Aztán mond csak Horthy: jámbor ez a ló? Ez igen instálom, olyan jámbor, hogy a múltkor is nyolcan fogták, s mégis bé ment a templomba.

Ezt követte a próba. Rá húztak a lóra, s az neki ment az előtte álló falnak. Te cigány, ez a ló vak! Ez nem vak kérem, csak bátor!

Ennyi a történet. Sokaknak talán ismerős, de honnan a Horthy név, hogyan alakult ki a tekerőpataki változat?

- Szerepe van ebben az eladásra vitt ló fehér színének. A névadó, és az eladó kalandos életének és a bátorságnak. Horthy Miklós is szerette a kalandozást, akárcsak a mi Horthynk. A tengerész tisztből kormányzó lett, a tekerőpataki Gábor Gáborból pedig Horthy. A bátorságot illetően sem áll rosszul. Közismert tény, hogy a művelt népek, a nem félő emberek halkan beszélnek, csendesen társalognak. A nagyhangúság a félelem, a műveletlenség jele. A mi Gáborból lett Horthynk olyan bátor, hogy pár deci elfogyasztása után kijelentette élete párjának: Te asszony, én most úgy érzem, ha valaki megtámadna, most nem félnék!

Ha valaki félős, olyan dologba kezd, aminek nem biztos a kimenetele, vakmerően, bizonytalanra vállalkozik, azt mondják Tekerőpatakon, hogy: „Bátor, mint a Horthy lova.”

Így lett a történet tekerőpataki, Gábor Gáborból Horthy, fehér lova pedig közmondásosan híres.

"Horthy" család

"Horthy" ház

"A bátor ló" hagyatéka