Néhai Kovács Béla bácsihoz elment néhai Kovács Árpád beszédhibás csíkvacsárcsi lakós, hogy Béla bácsi nyírja meg (vágja le a haját). Miután elvégezte a munkát Kovács Árpád nem fizetett semmit sem, csak ennyit mondott:
- ...s méd, a’mellé tötönöm. (S még, amellett köszönöm.)
Béla bácsi kissé bosszankodva ezt válaszolta:
- Hát mi mellé köszönöd, semmit sem adtál.

Azóta a Csíkvacsárcsiban használják ezt a mondást.

Ez a szólás, formáját, nyelvtani alkatát, beszédben betöltött szerepét tekintve szókapcsolat jellegű, mely hiányzó főmondathoz kapcsolódó kapcsolatos mellékmondat („s”). Igei jelentéstartalmú szólás.

Alakját tekintve lelkiállapotból fakadó megnyilatkozást, köszönetet fejez ki. Tehát mondat jellegű.  Alkalomszerűen használják.

Régi nyelvi kifejezést tartalmaz a „még” szó. Fellelhető Petőfi költészetében, ahol időhatározó szerepet tölt be: „Még nyílnak...”,  „Még zölddel”.  Arany János halmozásként használja soraiban: „ …hát  még a ráadás”.

A vacsárcsi szólásban a névmási eredetű határozó egy érdekes nyelvjárási elemet tár elénk, a fokozó partikulát. Kívülálló számára szinte érthetetlen, viszont nyelvi stilisztikai, néprajzi és művelődéstörténeti szempontból érdekes és értékes. A székely nép szemléletmódját, nyelvi képet alkotó fantáziáját, egyediségét tükrözi. Az „a” itt nem határozott névelőként hat, hanem a cselekedetet helyettesíti, amit a „mellé” névutó követ. A „köszönöm” egyes szám első személyű ige, az egyszerű ember hálaérzetét érzékelteti. Különösebb jelentésváltozáson nem ment át.  A hajnyírás feledésbe merült, de alkalomszerűen minden más cselekedethez kapcsolják, ha valamiért nem fizetnek, de hálásak a munkáért.