1944-es év viharos hónapjaiban született e levél valahol Lengyelországban, akkor amikor nagyon is olcsó volt az emberélet. E darab papír, ami számunkra már csak kuriózum, valódi érték, legféltettebb kincs volt abban a családban, ahova érkezett. Hírt hozott arról, aki nap mint nap szembenézett a halállal. Műfajilag a katonalevelek csoportjába sorolható, formailag követi a levélírás szabályait.

Kelt 1944 IV. hó 27.

          Kedves szüleim és testvéreim!Ezen pár soraim a legjob egéségben találja minjájukat mert nekem hála a jó Istenek elég jó van. Továbá tudatom velek hogy Ilkától kaptam egy lapotés azt irja hogy Pista Olasziba van és volt nála a felesége és azt irja hogy Édes apám elég gyönge és most fojik a vetés javába és nagyon sok dolga van azt irja hogy menjek haza de épen elenkező lesz a dolog inkáb szeretnék egy pár napra haza meni mint itt maradni hogy segitsek valamit rajta mert én is belátom hogy ő tőleis elteltek az idők és csak a pihenés kelene már szegén öreg édés apámnak de nics mit csinálni mert Katonának is kell leni valakinek de itt még csak jó volt mert közel voltunk de most a jövő héten megyünk hogy hova azt még mi sem tudjuk csak már megkeztük a pakolást és azt a parancsot kaptuk hogy senkinek ne mondjuk még haza se irjuk meg mert nem szabad de én ezt azért irtam hogy ne küldjenek levelet mig más cimet nem irok és küldeni fogok egy emlékképet a katonai szolgálatomról csak még ez a baj hogy nem jöt meg mert Kassáról rendeltük Gergely és én és azt mondták hogy két hét mulva meglesz de még most sem jöt meg ha elmegyünk meghagyom a cimünket és elfogják oda haza küldeni mert valaki csak fog itthon maradni a Laktanyába és ara kérem hogy nagyon vigyázanak reá hogy elne tünjön mert az nekem még élek egy emlékem lesz és ha meg halok akor maguknak vagy aki élni fog de én ugy gondolom hogy a csalánba nem ütt a menkü és még haza kerülhetek egyszer mert eszembe sem jut hogy én ha kimegyek meghaljak szeretnék Pistával beszelni mert ugy halom hogy ők menek ki rövidesen hogy egy kicsit vigasztaljam mert nekem nagyon jó kedvem van mert nekem nem marad árvám de már neki maradna de az Isten őrize meg őtet atól most töbet nem irok  maradok gyermeki szeretetel hozájuk fiuk Sándor a boldog viszontlátásig sokszor csókolom az egész apróságot és családot tisztelem Nagyapáékat Ilkáékat Zsuskát Gergelybátyámékat Berciéket. Istenvelek

 Kedves szüleim és testvéreim

 Hála Istenek egéséges vagyok amejhez hasonlót kivánok Istentől számokra. Kedves szüleim irja Anna hogy Bandi irt levelet és én nem válaszoltam neki pedig én miest megkaptam a lapot azonnal irtam. A levelet amit Berciék küldtek meg kaptam és irják hogy ősszel nagy szaporodás lessz a varga családba hát ennek nagyon örülök csak sajnos én egyhamar nem megyek haza hogy a keresztelőn othon legyek mert én hogy mikor megyek haza azt csak az Isten tudja pedig úgy szeretnek már haza menni hogy szét nézek a kis falumba hogy szét nézek még egyszer odahaza és megláthasam a kedves öreg szüleimet és a tesvéreimet de az sokára lesz vagy talán soha mert most inen elmegyünk hogy hova azt nem tudom még én se és adig ne irjanak amig én nem irok. Máskülomben jolvagyok egéséges vagyok nincs semi bajom

 Kedves testvérem Berci

 a hozám küldott lapodat megkaptam és irod jól vagytok nincs semi bajotok enek nagyon örülök, irod hogy oszire nagy szaporodás lesz amire vagytál teljesulni fog. Kedves Berci en is jol vagyok, mondjatok meg Bertáeknak hogy üdvözlom és csokolom akis Esztit és az oszes ismerösoket. A boldog viszont látásig Gergely

            A levélírók, Varga Sándor (1922 - ) és Varga Gergely érdekes formáját választották a levélírásnak, ketten írtak ugyanarra a levélpapírra. Benne van ebben a szándékban a takarékosság igénye mellett a biztonságérzet, az optimizmus közvetítése a család felé. Ezt a megnyugtató érzést igyekeznek sugallni e néhány oldalon keresztül, azzal, hogy az adott helyzetről, a háború embertelenségéről, a mindennapi veszélyről nagyon keveset közölnek. Sokkal inkább a az otthoni élet biztonságot adó képei (a tavaszi szántás, az új családtag érkezése) elevenednek meg. A valóság a személyes beszélgetés során derül ki. Varga Sándor bácsi a légierőnél szolgált, a repülőgépek karbantartása volt a feladata. Elmondása alapján 97 katona dolgozott együtt, de volt olyan nap, amikor egy támadás alkalmával 83 katona vesztette életét. Büszkeséggel mesélte, hogy egyetlen egyszer sem sebesült meg, csak a cipője sarkát tette tönkre egy lövedék.

Sugárzik e levélből a család szeretete és tisztelete, a szülők, különösen a családfő iránti aggódás. Félelme nem alaptalan, mert a családfő halálát a faluban elszállásolt orosz katonák brutalitása okozta.

            A frontról számtalan haza küldött leveléből „szinte minden nap” ez az egy maradt meg. A többi (sajnos) az unokái játékszerévé vált, valószínű, hogy a levelek végére rajzolt színes repülőgép keltette fel az érdeklődésüket. A lehetséges források közül azért választottuk a fent közöltet e heti próba kiírásához, mert abban a szerencsében volt részünk, hogy a levél olvasása mellett, maga a levélíró is segítségünkre volt az értelmezésben.

Varga Sándor képe a katonaságból

 a kép hátoldala