Két  hadifogoly levelét ismertetjük abból a meggondolásból, hogy formai és tartalmi hasonlóságokat  vélünk felfedezni bennük. A levelek a szibériai Krasnojarsk  (Moszkvától 4100 km)fogolytáborból íródtak az első világháború végén   ( 1917, illetve 1918).

Mindkét levél    olyan  nyomtatványra íródott, amit a foglyok használhattak.  A lapon háromnyelvű felirat olvasható (francia, orosz, német ), a kézzel írott rész pedig magyar nyelvű. A címzettek neve mellett megjelenik a családi állapotuk (özvegy, fiatal lánynak) és a foglalkozás (molnár asszonynak). Ennek funkcionális értéke abban áll, hogy akkoriban a Gyimes völgyében  a lakóházak nem voltak rendszerezve utcák és házszámok szerint. Történelmi vonatkozás szempontjából  a lap  arról informál, hogy Gyimesbükk akkoriban Csik megyéhez, Magyarországhoz (Ungarn) tartozott.

Úgy tűnik, hogy mindkét levelet ugyanazzal a személlyel íratták. Ez azzal  magyarázható, hogy a Gyimes völgyében nagyon kevés  írástudó ember volt. „ Oly kevés közöttük az irástudó, hogy még a falusi előljáróság is alig tudja nevét aláírni, a csángók egyáltalában idengenkednek az iskolától...” (Orbán Balázs: A Székelyföld leirása, Szekszárd,1991, I. köt., 78.)

A levélíró betartja a levél műfaji és formai sajátosságait . Tartalma tömör, mert kis felület áll a rendelkezésre.

Az első levél 1917-ben íródott, Balla György édesanyjához címezte többnyire tudósító levelét. A fogságban eltöltött időszakról nem tesz említést, nem jutunk információhoz az életkörülményekről a cenzúra végett. Hangsúlyozza, hogy az édesanyjától érkezett magyar nyelvű levelet és  apósa német nyelvű levelét megértette. Hiányolja, hogy öccsétől csak két levelet kapott, de az a jó, hogy Fazakas jegyző urat „bár öt  a  jo isten hazasegítete meni” Dániából. Ez az egy mondat elárulja, hogy honvágya van, és ezúttal kéri, hogy a jegyző úr az otthoni állapotokról írjon neki.

A második levelet Nagy Miklós írta nővérének, Annának. A nővérétől kapott utolsó levelében Mería haláláról értesítik.  Válaszában búsulja az árvákat. Fájlalja, hogy kedvesétől öt hónapja nem kapott levelet.  „ ugylátszik, el is felejtet, ö engem no, de nem baj. majd megsegit a jo Isten engem is.” De a reményt nem veszti el, mert Virágnak is küld egy fényképet.

A leveleket Biliboc Ágoston bácsitól kaptuk, aki rokonsági viszonyban volt a levélíróval. A családból hat fiú vonult be a hadseregbe, amelyből négy tért vissza.