A nevem Darabont Réka, harmadik osztályos tanuló vagyok, az Ottomány-i Szentjóbi Szabó László általános iskolába járok. Már jó ideje érdeklődve figyelem a Webvidék próbáit, sőt én magam is tagja vagyok falum csapatának. Ez a próba engem lelkesített fel leginkább.

            A lázas készülődés első momentuma a díszek elkészítése. Mivel hagyományos karácsonyfa, lesz szalmacsillag, mézeskalács, csuhéangyal, ezüstdió, alma, gyertya…

                                      Készül a mézeskalács is.

              Édesanya is segít, no meg Dórika, aki most ébredt fel...

                             Az osztályban is nagy a sürgés - forgás.

                Tanító néni horgolt hópelyheket mutatott nekünk.

                      Az elsős Ákos odaadóan segít tanító néninek.

            Az egész osztályt sikerült fellelkesíteni, sőt a tanító nénik visszaemlékezései alapján felidézhettük gyermekkoruk karácsonyi szokásait. Ottományban karácsony este és éjszakáján fiatalok járták „betlehemmel” a falut. Két „pásztor” vezetésével, akiknek kezében zörgővel felszerelt bot volt, verseltek, énekeltek s közben a pásztorok ütemesen verték a taktust. A betlehemet angyalnak öltözött fiúk vitték. Friss kaláccsal és borral kínálták őket. Amikor a pásztorok elkezdték a búcsú-rigmust: „nosza, nosza jó gazda eressz minket utunkra”, a gazda pénzt tett a betlehembe, a csoport pedig tovább indult.

 A kisebb fiuk hármas-négyes csoportokban „csillaggal” jártak.

A felnőttek kántáltak. Az ablak alatt beszóltak és megkérdezték: „szabad-e Istent dicsérni?” ha belülről helyeseltek, akkor elénekeltek egy vagy két karácsonyi éneket. Ezután boldog karácsonyt kívántak.

            Jó volt ezekről a régi szokásokról hallani, mi ugyanis már nem kántálunk, a karácsonyi műsor helye most már csak a templom.

            Kivonultunk az emlékmű mellé ültetett fenyőhöz és elkezdődött a buzgólkodás:

                                   Egyre vigyázz, ki ne maradj! 

                           Dórika, te dokumentálod az eseményeket!

                            "Egy lángot adok, ápold, add tovább..."

                  Körbeállva énekeltük: "Adventi hírnök, friss fenyőág..."

                                           Örömünkre, ilyen lett.

Ezzel a képrészlettel kívánunk minden kedves Webvidékes zsűritagnak, olvasónak és versenytársainknak

                                         Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt!