Szánkóról beszélni Ottományban az utóbbi években alapjába véve is botor dolog, de szánkóépítésről szót ejteni legalább annyi, mintha már ki is lenne állítva a pszihiátriai jelentés az állapotodról. Mert nézzük csak a tényeket: a majd három éves kislányom nem is tudja elképzelni milyen is lehet a hó, az öt éves fiam tavaly augusztusban lett megszánkóztatva utoljára, amikor a vicces kedvében levő gondnok megmutatta neki, hogy a szánkó igenis csúszik a füvön (egy kör után ő is feladta – mert hát a gyermek telhetetlen).

            Egy szó, mint száz, a legújabb próbát nem nagyon reklámoztuk a faluban, úgy gondoltuk megoldjuk házon belül.

            Koncepció-szánkónk alapötlete a sokszor hallott szülői sirám: „Ezt a gyereket ki se lehet robbantani a computer elől!”. Úgy gondoltuk, „ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor …” megalkotjuk azt a szánkót, ami használata közben is lehetővé teszi, hogy fenn maradhass a kedvenc játékodon, a neten, szavazhatsz a Webvidékre, olvashatod a piros szöveges részt, hogy az elmúlt három órában már szavaztak erről a gépről stb., közben élvezheted a szánkózás örömeit, teli tüdővel szívhatod a friss levegőt…

            Első lépés: végy egy szánkót, nem baj ha öreg és kopott, itt – ott rozsdás is egy kicsit, nem csoda hisz még neked készítette édesapád a traktorállomás műhelyében vagy harminc éve.

 

                                  Végy egy szánkót - de hol a hó?

            Második lépés: kezdj neki a munkának, válaszd ki a szükséges szerszámokat, hozd meg az óvintézkedéseket, mert hírzárlat ide vagy oda egyszer csak elkezdenek sokasodni körülötted a gyerekek. A sajátodon kívül már itt van a szomszédé is, na meg a gondnokgyerekek se maradhatnak ki a jóból. (Remélem, nem azért jöttek, hogy kifigyeljék mit is fog mondani a tiszteletes, ha odacsípi – szorítja – üti az ujját valahova!)

 

 

                             Az ügy mindenkit érdekel, még tarajost is.

                             Még hogy magas, mint tyúknak az ábécé...

 

                             Majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni!

 

                                              Jól le lett szorítva?

 

 A nyomtatásról sajnos le kellett mondanunk a biztonságos felfogatás érdekében.

 

            Harmadik lépés: ha elkészült, természetesen ki is kell próbálni. Hogy nincs hó, az kit érdekel, hogy a tiszteletes majd lelépi a nyelvét az erőlködéstől, az is másodlagos, de mégse megy…

 

                    Öröm a gyerekarcokon, de csak nem akar menni.

 

            Negyedik lépés: vissza a gyökerekhez! Mit tettek volna eleink? Megvan, valószínűleg az ókori Babilonban is hasonló probléma miatt találták fel a kereket. Jó, hogy nekünk csak használni kell. Elő gyorsan a sufniba dobott, használaton kívül került gyerekkocsival…

 

 

                                     Sokkal gördülékenyebben

            Ötödik lépés: meghajtás

 

 

                Hátha jövőre már rendes szánt, rendes havon húzhatnak! 

 

                                                   Segéderő

                          Végy egy apukát, vagy jó lesz a tiszteletes is...

          Elkészült! Kipróbálva! (Azért az utcára nem megyünk ki vele!)

 

 

            A „Magyar narancs” c. filmet parafrazálva: „ütött is, kopott is, de a miénk!!!”

            Mi azért igyekeztünk feltenni a pontot az internetre!