Szélyes Róza néni padjában rejtőzött meg az a levél, amit közzéteszünk a következőkben. A levelet egy szerelmét hazaváró lány (Györfi Rozália) írta a Magyar Királyság egy távoli részében katonai szolgálatot teljesítő bétai legénynek (Szélyes Mózes). Levelezésükből két levél maradt hátra, mindkettő 1893-ból. Egy kétségek közt vergődő lány érzelmeit ismerhetjük meg, nem tudja, hogy hogyan érez szerelmese iránta. Ez az érzés hatja át az egész levelet:

„Kelt levelem Farczád

1893 Áaprilis 19 én

Szeretet kedvesem Széles Mozes

Örömre döntik szívemet, mind mind azon perczek, a melyben önre gondolok,

világosság nem sötétedik, sötétség nem virad, nap fel nem jö, és el nem halad

a nélkül hogy önre ne gondolnék, kedvesem, mind lefektemben mind fel keltemben,

szívemben tartom, s le irhatatlan vidám kedéljek árasztanának öröm tengert szívem

mélységében, hogyha ezen nehány Soraim a legjob egéségben találná, nekem is

most a legjob egéségem Van Istenekhála, a melyhez hasonlot kevanok maganakis

Istntöl, Továbá kedvesem tudatom arol hogy a levelit kezemhez kaptam, rögtön

válaszoltam, az az Márczius 4 én küldötem egy levelet és nem tudom fel gondolni

hogy mi törént azal kezéhez kaptae vagy nem hogy nem kaptam.

Valaszl rá, vagy pediglen A feledékenység soraban szamit engem már nem tudom

mit gondoljak kételkedjeme Aban hátha el téveledet az a levél, s Maga nem kapta

kezihez, vagy pediglen meg kapta és még is el feledet engem soraival fel keresni,

Akor gyözödve vagyok hogy szive viragzo kertjiböl ki záratva, Fel kérem kedvesem,

hogyha szeret engem Válaszoljon levelemre és irja meg szive mélységében mi rejlik

ha pediglen a tiszta Szivérzés és ön akaratja nem irasa nekem rendjeit, akor feleljen

engem ha pediglen igaz érzésel vagyon hozam akor irjon meg mindent, ne legyen

feledö. Én le irtam szivem igaz sorjait és rejletét titkomnak,

Tisztelem kedvesem s ezernyi áldást egéséget Kivanok mind valahány betüt irtam

levelemre. már a levelem bezárom, s Bocsánatát kérek a gyenge irasomrol, s

Választ várok.

Tisztelik Gergö bácsi Édes anyám istentöl minden jot kevanak számára,

Ujaban Tiszlelem kedvesem

és maradok Örök hüségü kedvese

Gyorfi Rozálija

a Siromig,"

Szerelmük azonban nem lehetett teljes. A bizonytalanság véget vetett a két fiatal szerelmének, Róza férjhez ment végül egy másik legényhez, nem várta haza Mózest.