Karácsonykor földre száll egy kicsi a Mennyországból, s az égi királyról hoznak hírt az angyalok. Mint sok más helyen, Gyergyószentmiklóson is minden ember készül erre a szent, keresztény ünnepre, megtisztult lélekkel, és feldíszített környezettel. Ilyenkor a legjobb falat kerül az asztalra, s nem csak mi öltözünk ünneplőbe, hanem környezetünket is szebbé varázsoljuk.

 

A karácsonyfa díszítés hagyománya az úri körökben terjedt el hamarabb, és onnan vette át a köznép. Ma már el sem tudnánk képzelni decembert karácsonyfa nélkül.

Hagyományos díszeinkhez az ihletet és ötletet több napon keresztül gyűjtöttük, több „szépkorú” ismerőst megkérdezve. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy Gyergyószentmiklóson a fenyőfa hagyományos díszeként szolgált a szaloncukor, piros alma, dió, mogyoró, csalóka (fenyőtoboz), hecsedli (csipkebogyó), pattogatott kukorica, gyertya, formával különböző alakra kivágott sütemény vagy mézeskalács, általában olyan természetes alapanyagú díszek, amelyek ebben a környezetben megtalálhatók. Ezen kívül, nagyon értékesek voltak a papírból készült díszek. Sikerült felkutatnunk néhány múlt század eleji angyalkát (amelyek még az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből maradtak ránk) és azok szolgáltak a karácsonyfánk fő díszéül.

 

Újra munkára fogott angyalkák

 

Szintén papírból – arany színűből - készítettük a karácsonyfa tetejére a csillagot.

Az 1890-es évektől Magyarországon egy különleges édességet kezdtek feltenni a karácsonyfára, és a fa felállításának helyéről nevezték el szaloncukornak. Bár a karácsonyfa-kultusz osztrák, bajor eredetű volt, a házi főzésű, selyempapírba csomagolt szaloncukor magyar találmány, ezért úgy gondoltuk, hogy elkészítését mi magunk is kipróbáljuk.

 

Hagyományos módon készül a szaloncukor

 

Zsírpapír, amibe régen is csomagolták

 

Mivel télen a fehér szín az uralkodó, a zöld fenyőfán az alma piros színe élettel tölti be az ünnepet. Az ünnep nemesebbé tételéhez pedig a diót, mogyorót, csalókát ezüst és arany színekbe „öltöztettük”.

 

Kályhafestékkel festjük meg a diót, mogyorót és a csalókát

 

Száradnak a karácsonyfadíszeink

 

A hecsedli és a pattogatott kukorica felfűzve, lánc formájában került a fánkra. Ezeket a díszeket helyettesítette a későbbiekben a drótra erősített, ezüst és arany fémszálakból készült angyalhaj.

A gyertya a fény győzelmét jelképezi a sötétség felett, a szeretet felülkerekedését az önzés felett, szintén helyet kapott a fenyőfánkon, a kiválasztásnál vigyáztunk arra, hogy a legegyszerűbb formát válasszuk, és régi fém csiptetővel rögzítettük.

A mézeskalács receptjét a „családi szakácskönyvből” szereztük meg, s fél évszázados régi gyermekkori emlékeket felidéző formák is előkerültek a kredenc mélyéről. Így készítettük-díszítettük saját kezűleg, karácsonyi-készülődős kaláka hangulatban, a gyerekek kedvencét: a mézeskalácsot.

 

Készül a mézeskalács

 

Az édességek

 

A cukormáz

 

Egyre gyűlnek az elkészült mézeskalácskák

 

Kutakodásaink során nagyszüleink-korabeli díszek is előkerültek, melyek nem voltak annyira hagyományosak, de eleven emlékeket idéztek fel, ezért néhány közülük helyet kapott a karácsonyfa egyik oldalán. A mai szemnek érdekesen hatott a csiptetővel rögzíthető madár és bohóc, a gyöngyökkel díszített csüngő és csillag, az érdekes formájú gömb, a kissé már kopott angyalhaj.

 

Nagyanyáink féltett kincsei

 

Hosszas keresgélés eredményeként kiszemelt fánkat a Bucsin negyedben, az újonnan épült Szent István templom „kertjében” találtuk meg. Magassága megfelelt, ágai dúsak.

 

Felkerülnek az első díszek ...

 

... amelyeket továbbiak követnek...

 

Családias hangulatban telik a készülődés

 

Először az almák, a diók, és a mogyorók kapnak helyet a hólepte ágakon

 

Segítségeinket a hagyományok megőrzésére neveljük

 

Magasra tettük a mércét - és a csillagot

 

A díszítés végéhez közeledve lelkes segítőket kaptunk

 

A fa feldíszítéséhez nem várt segítséget is kaptunk, lelkes gyerekcsapat vett körül bennünket, amikor meglátták, hogy díszítjük a fenyőt. Nem csak kezeik jártak ügyesen: végig karácsonyi énekkel bíztattak bennünket, és így tudtunk ellenállni a különösen ködös és hideg idő viszontagságainak. Csapatunkhoz Bartos Károly plébános is csatlakozott, a gyerekek és mindannyiunk legnagyobb örömére vele együtt énekelhettük a Mennyből az angyalt.

 

Karácsonyi énekükkel tették ünnepélyesebbé az fadíszítést

 

"Mennyből az angyal"

 

A feldíszített fenyő

 

"Ég a gyertya, ég"

 

Sok dísz volt a karácsonyfán, de az igazi díszek itt nem láthatóak, az éneklő gyerekhangok az égig hatottak. S mivel a lelkes éneklőknek ajándékot is illik adni, dióval és szaloncukorral jutalmaztuk őket, ráadásnak pedig a mézeskalácsokat is haza vihették. (Igaz, ez utóbbi túl finomnak bizonyult ahhoz, hogy haza is jusson belőle.)

 

Csapatunk tagjai is elégedettek voltak az eredménnyel, és - a próbának köszönhetően - már azt is tudják, hogyan fogják feldíszíteni karácsonyfájukat. Az is bizonyos, hogy előnyben fogják részesíteni a saját kezűleg készített, hagyományos díszeket.

Gyergyói Piricske lelkes csapata mindenkinek kegyelmekben gazdag áldott karácsonyt kíván! :)