A karácsonyi ünnep egyik legizgalmasabb és örömtelibb része a karácsonyfadíszítés. Talán akkor a legmeghittebb, ha a család minden tagja együtt díszíti a fát. Így volt ezzel a Varsa csapat is. Végiggondolva rájöttünk, hogy ez volt az a feladat, ahol a csapat minden tagja jelen volt és örömmel végezte a vállalt feladatát. A próba kiírásának eleget téve igyekeztünk hagyományos díszekkel gazdagítani a fenyőt. Erről a legtöbbet az idősek meséltek nekünk. A beszélgetések során képzeletükben megelevenedett a régmúlt idők karácsonyfája. Elmondták, hogy bőséges években volt rajta mézesbáb, alma, bronzozott dió, de ínségesebb időkben a színespapírba szárazkenyeret csomagoltak és ez jelentette az egyetlen díszt. Ez alapján kezdtük el a munkát. Kiosztottuk a feladatokat, az eredményt ti is láthatjátok.

A nyolcadikos lányok mézesbábot sütöttek, cukormázzal díszítették.

 

 

 

 

 

A hetedikesek almát hoztak.

 

 

 

Az ötödikesek diót és tobozokat bronzoztak.

 

 

 

A harmadikosok láncokat készítettek színes papírcsíkokból, kakasmáléból és szalmaszálakból.

 

 

 

 

A verőfényes délután ideális karácsonyfadíszítésre.

 

 

 

 

Jó látható helyen, az út melletti templomkertben találtunk alkalmas fenyőt. Fazakas Sándor lelkipásztor, a Varsa csapat hűséges támogatója örömmel bocsátotta rendelkezésünkre a fát, sőt még létrát is adott a munkához.

A karácsonynak, mint valamennyi keresztyén ünnepnek gazdag a szimbólumrendszere. A fára került díszek mindegyike Bibliai jelenetre utal.

Az örökzöld fenyő az örökkévalóság jelképe. Az ég felé mutató csúcsa a túlvilági életre, az isteni hatalomra utal.

Minden ami ehető a karácsonyfán, a pásztorok ajándékát jelképezi: alma, mézesbáb. 

 

 

 

 

 

 

A fényes díszek a bölcsek ajándékai: az ezüst színű dió, toboz.

 

 

A papírlánc a kígyó által megtestesített Gonosz szorítását, kötöttségét jelenti, amely alól a karácsonykor megszületett Krisztus hozott szabadítást.

 

 

 

 

Lassan minden a helyére kerül.

 

 

 

 

 

 

 Reméljük nemcsak nekünk tetszik a karácsonyfa, hanem az út mellett elhaladó embereknek is.

 

 

Talán sikerül ezzel karácsonyi hangulatot csempészni a szívükbe. A gazdag karácsonyi hagyományokból sajnos csak egyet tartott életben a közösség, a karácsonyi kántálást. Karácsony éjszakáján a gyerekek és a fiatalok csoportokba tömörülve felköszöntik a rokonokat. Az ablak alatt a kisded Jézusról énekelnek és szavalnak.

   Bár nem kapcsolódik szorosan a karácsonyi ünnephez, de megemlítenénk egy olyan szilveszteri szokást, amely egyedi jelleggel bír a mi tájegységünkben, a szilveszteri koszorúzást. Szilveszter éjszakáján pontban 12 órakor az otthon maradt nők előzőleg elkészített koszorút helyeznek a kútra és kihúzzák az első veder vizet, az aranyos vizet, amelynek gyógyító hatást tulajdonítanak. 

  Reméljük, hogy a készen megvásárolható karácsonyfadíszek nem szorítják ki az otthon közösen elkészíthető díszeket, hiszen a közös élményeket, a jó hangulatot semmi más nem pótolhatja.

Ebben a tudatban kíván a varsolci  VARSA CSAPAT és a Varsa Egyesület mindenkinek békés, boldog karácsonyt.