Vincze Pál Kata és Lovász István levelezését mutatjuk be, 1912 január és 1913 február közötti időszakból.

A történet egy szerelmes pár levelezéséből bontakozik ki. István, királyi csendőr, akit áthelyeztek Kalotaszentkirályról Budapestre. Itt a városházát kellett őriznie. István első levelét 1912. január 1-én küldi Katának, melyben leírja, hogy unalmasan telnek a napjai. Örvend annak azonban, hogy világot lát és megismeri Budapestet.

A levelekből az is kiderül, hogy István azon hatszáz csendőr közé tartozik, aki II.Ferenc József védelmét biztosította.

"Csupa mulatság az egész élet igaz hogy mik nem sokat vehetünk rész belőle mert nagyon sokat kell, hogy őrizzük azt a tortnyos országházat mindig álandóan szolgálatba vagyunk. most 4 én jön a király budapestre akkor megint nagy kivonulásunk lesz mert elsem képzelhető mennyi nép gyűl össze olyankor mik is sokan vagyunk, mert csak csendőr 600 an vagyunk..." Idézet az 1912. XII.2.-án kelt levélből.

 István kéri Katát, hogy mérje meg az úját - így tudatja leánykérési szándékát.

Kata válasza:

"Miután pedig levelében arra kért engem hogy az ujjamat megmérjem és a mértéket elküdjem attól engem semmi egyéb nem tartott vissza csak az hogy nagyon szégyeltem s azt gondoltam hogy hazajön és itthon is vehet amit akar."

Felfigyeltünk a levelek olvasásakor arra is, hogy a lány szerelmét "Bátyám"-nak szólítja. Leírja szerelmének, hányan lettek lánytársai közül menyasszonyok (külön említi Szentkirályt s külön Zentelkét).  

1913-ban a csendőr hazatér a szolgálatból, és elveszi Katát feleségül. Két évig tart házasságuk. Istvánt újra Budapestre szólítják ahonnan nem jön több levél.

Itthon megoszlanak a vélemények, egyesek azt állítják tüdőbajban halt meg, de az is lehet, hogy a háború vetett véget e rövid szerelemnek.

 A levelek jelenleg Lovász Anna tulajdonát képezik, aki megengedte azt, hogy nyilvánosságra kerüljenek.