Első szembesülésem ezzel a mondattal döbbenetet, érthetetlenséget eredményezett. Lehet műveletlenségemet, irodalomban való járatlanságomat tükrözi a lila köd, amibe egyre inkább belegabalyodtam, ahogy elmélkedni kezdtem, és próbáltam megérteni e mondat lényegét, de hasztalan volt magamba fordulásom, elmélyülésem. Önkritikát kell gyakorolnom: magyartanár létemre még nem találkoztam e nemes, elmét élesítő ( vagy ékesítő?) igazsággal, és rájöttem hogy az igazi irónia olyan, mint amikor a kígyó önfarkába harap. Hosszas töprengés után megvilágosodtam: nem ismerem Esterházy Péter műveit, s valószínű ezért nem értem e bölcsességet!

            Vívódásomat megosztottam közeli családtagokkal is, akik még bőven megtapasztalhatták a kommunizmus ’ építő ’,

’ haladó ’ erőit, sőt gyümölcsöztették, kamatoztatták annak elveit, célkitűzéseit. Érdekes volt, mikor egyik nénikém meghallotta a bűvös tételmondatot: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot, hirtelen fölnevetett, és rögtön belekezdett egy történetbe, aminek az elején még nem tudtam, hogy lesz-e valami köze tépelődésem tárgyához vagy sem. Minden estre végighallgattam.

            A nénikém által elmesélt történet 30 éves régiségre tekint vissza. A kollektív időszakában örvendett népszerűségnek az a módszer, eljárás, amit nagy előszeretettel használtak az élenjáró, vezető beosztásban lévő ’ ragadozók’. A helyszín a Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet állattenyésztő részlege és környéke. Ebben a szakágban juhokat és szarvasmarhákat tenyésztettek. Minden év januárjában elkészítették a leltárt, hány darab juh és szarvasmarha van az állományban. Aztán a juhokat kiadták a pakulárnak gondozásra, eltartásra, felügyeletre, aki darabszám után kapta a bérét. Viszont év közben folyamatosan apadt a nyáj. Hetente jelent meg az irodán a pakulár a jegyzőkönyvvel, benne az állatorvos aláírásával, hogy 5-7 darab juh nyomtalanul eltűnt, s történt ez főleg a téli, tavaszi időszakban. A könyvelők szorgalmasan írogatták a mérlegeikbe, hogy a falánk farkasok falják a juhokat.

            Szegény farkasok ellen hajtóvadászat indult, irtották őket, el is apadtak rendesen a környékről, úgy annyira, hogy a mai napig se lehet látni egyet sem.

            Mikor a nyár folyamán is jelentgették a jószágok eltűnését, a könyvelőknek is gyanús lett a dolog: hova lettek a juhok, ha farkasok nincsenek?

            Hamarosan kiszivárgott, hogy bizony vannak mohóbb „farkasok”, akik éhesebbek és hatalmasabbak az egyszerű, erdei farkasoknál. Akiket a pakulárok nem riaszthatnak, félemlíthetnek meg kutyáikkal, hanem be kell hunyják szemeiket, és fejet kell hajtaniuk előttük. Természetesen a felelősségre vonás elmaradt. De ha valaki mégis hazugsággal vádolta őket, így védekeztek: „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot, mert be kell hunyja a szemét”.

            E történet kapcsán már számomra is derengeni kezdett a bölcsesség lényege, de végső konklúzióm mégis az, hogy még nehezebb úgy hazudni, ha ismerem az igazságot.