Történetünk abból a korszakból származik amit annak idején arannyal „koronáztak”. Torockószentgyörgy és határa hegyvidéknek volt és van minősítve, ennek ellenére, a szocializmus építése és egyéb nemes célok érdekében, településünk határában is TSZ-t létesítettek, a szomszédos községekben valahogy erről megfeledkeztek. Nem volt ezért nagy a lelkesedés, egyeseket csak a rendőrség és a börtönbüntetések ígérgetése győzött meg, de végül megalakult a szövetkezet, élére ki is neveztek az elvtársak soraiból egy elnököt, két brigádost (az egyik a gabonatermesztésért volt felelős, a másik pedig az állattenyésztésért) és kölcsön kaptak egy jól kiképzett agrármérnököt.

János brigádos volt az aki a gabonatermesztés sorsát a kezeibe vette és kemény, meszes talajunkból átlagterméseket varázsolt elő. Nem is értett ő egyébhez, dolgát a mérnök irányitása alatt tudása szerint becsülettel végezte.

Néhány év elteltével munkájával kiérdemelte, hogy a TSZ elnök magával vitte körzeti gyűlésekre, fontosabb találkozókra. Az egyik ilyen gyűlésre már brigádosunkat érte az a megtiszteltetés, hogy ő tartsa meg az év végi  beszámolót a szövetkezet tevékenységéről. Kissé izgulva hallgatta a többi egység merész jelentéseit: egy hektáron tíz tonna, egy tehénnek két borja, egy disznónak húsz malaca, neki is felderült az arca, nem akart kimaradni a sorból, ceruzájával a hivatalos adatokat egy kicsit kezdte megtoldani. Mire elkészült az adatok frissítésével eljött a torockószentgyörgyi TSZ beszámolójának ideje is. János bácsi, a gabonatermesztésért felelős brigádos, velős és jól rendszerezett szövegéből csak jó dolgok derültek ki, a brigádjában dolgozó elvtársak szorgalmával, munkájuk minőségével és rekordtermésekkel fűszerezve. A silókukorica termés egy kicsit sántított, nagyobbra sikerült mint a Kisalföldön, de mivel a 800 fős szarvasmarha a 3000 fős juhállomány meg sem volt említve, remélte senki sem veszi észre.

Ez így is volt, az állatállományról nem volt beszámoló, a gyűlést vezető elvtárs megkérdezte: - Létezik-e ilyen? János bácsi azt felelte: - Igen. Erre az elvtárs: - Mennyi tejet ad egy tehén? János brigádosnak halvány lilája nem volt az állattenyésztésről és az ezzel kapcsolatos adatokról, mivel kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot, gondolkozott. Maga előtt látva az udvaron az éhségtől szédelgő borjakat kijelentette: - Száz liter havonta. Ezt hallva elkékült a TSZ elnök elvtárs és nagyot rúgott János bácsi fájós bokájába. Hősünk megértette, hogy valami nincs a rendjén, ezért megtoldott gabonatermesztési beszámolójából ihletet merítve, büszkén rávágta: - Naponta.

Úgy gondoljuk ebben az időszakban volt nagyobb az őszi vetések területe, mint az ország összterülete, persze csak papíron.