Benedek Andor az apja helyett lett kulák. Az apja lebetegedett, s őt helyette tették meg kuláknak. Kellett abban az időben az osztályellenség. Mert ha nincs, ki ellen harcoltak volna a kommunisták?

            Először "huszonegyen" voltak Tekerőpatakról. Közülük néhányat felmentettek, végül tizennyolcan maradtak. Ő mondta el kulákságáról a következőket:

            Megkérdeztek, hogy miért vagyok kulák, milyen gépem van? Nem volt semmim, azt mondtam, hogy hajnyírógép.  Erre Jánosi Jancsi az asztalon átugrott, nyakon ragadott, hogy még most is van kedvem velük viccelődni. Nem nézem, hogy ők kik? – ordította. Velünk volt az öreg Egyed bácsi is Kilyénfalváról. Azt mondta: suszterek. Szegény öreget jól megrugdosták, s megígérték, hogy gondjuk lesz rá.

            Negyven család beállt a kollektívbe. Volt 36 hektár birtokuk. A tagosításhoz legkevesebb 40 hektár kellett. Meggyőztek néhány kulákot, bekebelezték az egyház birtokát, s jöttek a traktorok Szentmiklós felől. A kollektívások zászlóval és virágcsokrokkal kivonultak a falu végére. Az agitátorok a tagokat felbérelték, hogy kiabáljanak jelmondatokat. Ilyeneket kiabáltak: - Hol vannak a kulákok? Elbúttak a hitványok!

Karikatúrákat rajzoltak. A Hősök szobra elejibe kalitkát csináltak,oda tették be.Hafter Árpit kirajzolták, hogy húz egy deszkával megrakott szekeret, amit én és Fórika Feri taszítunk. Amikor megláttam, úgy feldühödtem, hogy a vécéből kivettem egy lapáttal, s béloccsantottam oda. Szerencsére nem láttak meg, de jött Benedek Pista, a megboldogult, a síjeivel. Az éjjeli őrök látták arra járni csak. Tíz napig kellett jelentkezzen a szigoráncán. Akkor tanulta meg hogy „ kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.” Alig tudta magát kimosni belőle.

Aztán jöttek még szomorúbb napok is. Nagyhéten összehívták a kulákokat, hogy húsvét napján szántani kell. Nem mert senki ellentmondani. Én, mint a legfiatalabb, azt mondtam: nem megyünk sehova, mert ünnep van. A többieket elengedték, engem visszatartottak. Azt mondták, én fogok egyedül szántani húsvét napján.

Be is tartották szavukat. Utánam jött a milicista és Cseresznyés elvtárs, befogatták  a

lovakat, s az asszonnyal együtt kikísértek a földre. Kellet kezdeni szántani. Én egyet tértem a lovakkal, akkor enni adtunk az állatoknak. A feleségem ott sírt az ekén, hogy ilyen emberhez kellett férjhez menjen, aki mellett húsvét napján szántani kell. Amikor délre harangozni kezdtek, akkor mertünk hazaindulni.

            Aztán ne is beszéljünk az őszi betakarításról, amikor huszonnégy óra alatt be kellett takarítsuk a termést. Este odahívtak, s hogy ne tudjak eleget tenni a párttól valók ellopták éjszaka a lovam. Három napig a hegyeket járták, patkó nélkül hozták vissza. Mikor a csűrkertbe nagy éhesen becsapták, azt hittem, nem az enyém, úgy tönkretették. Összeesve, habosan találtam rá. És ettek meg, hogy nem végeztem el időre a munkát. Amikor megmondtam, hogy nem, mert elvitték a lovat, meg akartak verni.

            A kulákságot itt nálunk K. Antal csinálta. Ő jobban lehetett volna kulák, mint sokan közülünk, mert porcelán Máriákat árult. Csak idejében befurakodott a kommunisták közé, s az egész rokonságából kulákot csinált, hogy lássák: ő a nagygazdákkal nem komázik. Aztán a porcelán Mária-árusból tanítót csinált a párt. Először Szenétén tanított, majd Kilyénfalvára került. Igazgatónak! Akkor már nem szabadott hittanra járni. Szenétére a szentmiklósi Györgyfazakasnak a lánya került. Ő mint igazgató járogatott ki ellenőrzésbe. Valamelyik szülő elszólhatta magát, hogy hittant is tanít az a leány. K.Antal fel is jelentette a rajonnál. Kiküldték Balázs Sándort ellenőrzésbe. Sándor könnyű kérdéseket tett fel a gyermekeknek. Aztán váratlan megkérdezte, hogy ki teremtette a világot? A tanítónő a hátánál intett, hogy hallgassanak a gyermekek. De az egyik gyermek nem tudva, hogy „kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember ösmeri az igazságot” – így válaszolt: A jó Isten elvtárs, pártunk és kormányunk segítségével. Ezen a történeten sokáig kacagtunk. Ejsze még a rajonnál is.

            Ilyen időket éltünk. Eltelt. Az én történetemhez nem kell se hozzáadni, se elvenni belőle semmit.

Benedek Andor

Családi ház