A kommunizmus éveiben történt, amikor a Kőrispataki T.Sz-ben raktáros voltam. Abban az időben az aktív T.Sz tagoknak munkájuk után pénzben és természetben, vagyis gabonával fizettek. A termelés pedig a minisztériumi megyei és körzeti utasítás szerint kellett menjen. Ha ügyes és talpraesett volt a vezetőség, igyekezett ezeket, az utasításokat kijátszani, vagy csak részben betartani. Ilyen szempontból sikeresnek mondható volt egy olyan esztendő, amikor háromszor volt búza-osztás a tagoknak egy évben.

Először a búzával bevetett terület nagyságát titkolták el, kevesebbet jelentettek ,,felfelé’’, így plusz gabonája volt a T.Sz-nek, amit kioszthatott.
Másodszor az átlagtermés volt úgymond ,,elintézve’’, ismét búzaosztás volt.
Harmadszor a megszelektált másod-búza volt elküldve az államnak, s a tiszta búza kiosztásra volt szánva a társaságnak és nyugdíjasoknak.
Mindezt persze papíron is a T.Sz. vezetők ki kellett ügyeskedjék és jóváhagyassák a felső szervekkel, akik szemet hunytak a dolog felett és jóváhagyták a harmadik búza osztást is.

Mivel más T.Sz-eknél évente csak egyszer volt búza osztás, híre ment a mi esetünknek. s valaki feljelentést tett róla a megyénél. A feljelentésre a látszat kedvéért, kiküldtek egy elvtársat, aki úgy tett mintha ellenőr lenne, s alaposan rám ijesztett, hiszen én nem tudhattam, „kisemberként”, hogy a fejem felett a főnökök közt megvolt az egyetértés. Rám kérdezett az ellenőr, hogy ez hányadik osztás, mire én ijedten azt feleltem, hogy mi az hogy hányadik? Hát az első. Válasz gyanánt megjegyezte, hogy kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot és elém tette az épp általa is aláírt harmadik jóváhagyást.

Antal Ilka