1985 januárjában a gelencei MTSz Vezető Tanácsa az akkori idők rendje s módja szerint felsőbb utasításra, a központilag megadott tervszám szerint közgyűlésen előterjesztette a következő évben megművelésre kiírt területek és terményhozamok mennyiségét. Figyelembe véve az előző évek kimagasló teljesítményeit, a kommunizmus vívmányait, valamint a Román Kommunista Párt és hűn szeretett főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs által kitűzött 5 éves tervet, melyet a Nagy Nemzetgyűlés is jóváhagyott, a gelencei IV. osztályba sorolt szántó területeken rekordtermést láttak elő, messze meghaladva az előző évek teljesítményeit. Sürgött-forgott, tanakodott a vezetőség, hogy mit lehet tenni, közben ”világossá” vált, hogy a központi utasítást végre kell hajtani. A közgyűlés egyhangúlag meg is szavazta a tervet, mely a következő tételekből állt:

-a megadott mennyiségű termény 60%-át az MTSz köteles az államnak leadni

-20% -ból biztosítják a következő mezőgazdasági évre a vetőmagot, valamint a fennmaradó mennyiséget kiosztják a tagságnak

-20%-ot pedig az állatok takarmányozására használnak fel.

Bárki, akárhogy is nézte, a számok tökéletesen találtak egészen addig míg elérkezett a betakarítás, a számvetés ideje. Ekkor derült ki, hogy "Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot." (Esterházy Péter, Harmonia Caelestis).  Ugyanis sem az időjárás, sem pedig a gelencei szántóföld nem volt hajlandó engedelmeskedni az 5 éves tervnek. 

Mit lehetett tenni?  Először is az államnak le kellett adni az előrelátott mennyiséget, mert a központ nem tűrt magyarázkodást, másodsorban kellett biztosítani a vetőmagot az elkövetkező évre. Ez is megvolt. Ki kellett osztani a részesedést a tagságnak, na ez még bejött. De ekkor jött a bökkenő is, a maradék 20%, ami az állatok takarmányozására volt irányítva, hát az sajnos nem termett meg. De a kommunizmus vívmányait nem lehetett kétségbe vonni, ezért a nem létező rész az MTSz tulajdonában lévő 840 szarvasmarha, 170 disznó és 2000 juh takarmányozására rendesen felhasználtatott. Felosztották napi fejadagokra, olyanképp, hogy az állatok legelőre kibocsájtásáig elegendő is legyen, na meg ”el is fogyjon”, hogy a könyvelési iratokon minden találjon. 

Szénán, szalmán és vízen kívül nem jutva más eledelhez, a  tehenek egész télen bőgték,  „takarmm...ányt, takarmm...ányt!”,de az ellenőrzést végző elvtársak nem értették, mindent rendben találtak. Csak az nem volt rendjén, hogy amikor a benn telelő állatokat kiengedték a 300 méterre található legelőre, jó néhányuk csak pár lépést tudott  megtenni, elesett, s még néhány napot ott töltöttek, míg elvánszorogtak az életet adó zöld fűig.

 Az elvtársak értetlenkedve nézték, talán megártott a teheneknek a gyors ütemű fejlődés, szegények nem tudtak alkalmazkodni hozzá, talán ideje lenne egy kicsit lazítani.

Tehenek 2008-ban az alszegi csordagyűjtő helyen, a történet óta bizony sok víz lefolyt a Gelence patakán.