Az államosítás ideje volt. Csíkvacsárcsiban is elkezdtek házról-házra járni a lódenkabátos, fekete kalapos urak, hogy aláírassák a beadási papírokat. Góbé Gabinak is rengeteg földje, jószága, vagyona volt. Egyáltalán nem akarta javait, vagyonát az államnak adni. Minden gazdagsága mellett, nagyon jószívű volt. A szomszéd férfiak nála ültek össze beszélgetni, borozgatni a hosszú téli estéken.

Egyik borozgatás alkalmával, arra bíztatták Gabit, hogy tetesse bolondnak magát, ha nem akarja elveszíteni javait, ők besegítnek elhitetni, hogy valóban megfutott az esze. Másik este amikor újra találkoztak, hát mit látnak a barátai? A házban nagy felfordulás, rendetlenség, mintha árvíz járt volna télnek idején.

A rendetlenség még hagyján, de a ház sarkába le volt öntve egy nagy tál töpörtyű, s egérjáratok, lyukak benne. A lyukakat Gabi fúrta a kankós pálcájával. Kínálta a barátait, hogy üljenek le s fogyasszanak a friss töpörtyűből. Senkinek nem volt kedve a falatozáshoz, meg a diskuráláshoz. A két barát, aki tudta, hogy ez csak színjáték, nem árulták el a dolgot a többi háromnak. Hamarosan elköszöntek, s távoztak.

Másnap a faluba híre ment, hogy Góbé Gabi meghibbant. Eltelt vagy két nap, s hát megállt Góbé Gabi háza előtt egy kocsi. Kiszálltak belőle valami urak és indultak be a házba.

Gabi észrevette a kicsi ablakon. Hirtelen bevetette magát az ágyba, letépte magáról a ruhákat, s kiabálni kezdett össze-vissza értelmetlen dolgokat. Erre már be is léptek az urak, de azonmód hátráltak is kifele, a látványtól. Gabi meg hol énekelt, hol röhögött, hol dörömbölt.

Az urak közül az egyik kiment a kapun kívül s beszélgetni kezdett a Gabi egyik barátjával. A másik úr, mintha legyek csípték volna kapkodott a fejéhez, nehogy eltalálja valami tárgy, melyet Gabi nagy hozzáértéssel hajigált kifelé.

A másik úr a Gabi barátjával belépett a szobába. A barát túlkiáltotta Gabit, hogy ne féljen írja alá a papírt. Góbé Gabi kivörösödve ordította, hogy ő írni sem tud. Rögtön megtanulsz, ha megtudod a való igazat, mondta a barát s elmondta, hogy ő már tudja, hogy ezek nem a vagyonáért jöttek, hanem a takarékpénztártól vannak. Erre Gabi is kezdett lecsendesedni. A barátja pedig tovább folytatta, hogy nem jó dolog az, amikor a székely még a saját eszén is túl akar járni. Aztán ránézett a kalapos úrra s restelkedve mondta: Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

A Góbé Gabi kérdően nézett rá, nem igazán értette miért is vannak itt a lódenkabátosok. A bátrabb úr elmondta, hogy meghalt Gabi amerikai rokona s ő az örökös. Hát, erre, Góbé a fejéhez kapott, óbégatott. Csendesen lehajolt, de nem kezdte szedegetni a sarokból a töpörtyűt, hanem motyogta: a székely ész, az székely ész marad. Elvette a pálcát s a távozó urak hátánál még egy lyukat fúrt a töpörtyűbe, huncutul kacsintva barátjára.