A XIX. század művelődéspolitikájának egyik fő törekvése, hogy minél szélesebb rétegek számára tegye lehetővé a műveltség elemeinek megszerzését. Így Magyarországon mélyreható tudományos és oktató tevékenység alakul ki a Budapesti Egyetemen. A tudomány fejlődésével párhuzamosan számos új tanszék keletkezik 1872-ben Eötvös kezdeményezésére. Szerves alapokon indulnak az egyházak lelkészeit kiképző különféle hittudományi főiskolák.

Fodor László (1849. március 5. – 1900. április 25.) Csíkvacsárcsiban született, tanulmányait Budapesten végezte, majd Székelykálra (Maros megye, Nagyernye község) helyezték ki papi tisztségre. Ott tevékenykedett huszonöt évig.

A ránk maradt levél hűen tükrözi az 1800-as évek írásstílusát, helyesírását. A levélben megkapó, hogy az első bekezdést kinnebb írták és érdekes módon formálták a “K” betűt. A tulajdonfőnév használatra akkor is nagy hangsúlyt fektettek. Egy személyes levélről van szó, amelyet öccsének címez, beszámol hogylétéről. Aggódik az otthoniakért, valamint szeretné segíteni családját.

Érdekes módon mutatja be Kaál (Székelykál akkori megnevezése) hollétét Parajdhoz viszonyítva. A levélből kitűnik szülei iránt érzett szeretete és külön név szerint minden rokonához van közvetlen üzenete. A levél harmadik bekezdésében a csíkrákosra kihelyezett Császár Károly plébános után is érdeklődik.A levél tartalmazza a székely népre jellemző közvetlenséget, barátságot. Nemcsak rokonait, hanem szomszédait is üdvözli.

A fenti levelet azért választottuk, mert 126 éve íródott és egyben büszkék vagyunk arra, hogy már ebben az időben Csíkvacsárcsi Budapesten végzett pappal büszkélkedhet.