Bemutatásra szánt hagyományos eszköznek – bár azok is igen jellemzőek vidékünkre – nem fával, erdőléssel kapcsolatos szerszámot választottunk, mivel a gyergyóiak erdeiben a túlzott és illegális fakitermelés jelentős károkat okozott. Mi nem szeretnénk olyan eszközt, tevékenységet bemutatni, mely ma sokakban visszatetszést kelt szülővárosunkban. Így Gyergyói Piricske csapata a kalapácsot választotta eheti bejegyzésének témájául.

Búg a fújtató, csattog a pöröly

Tarisznyás Márton néprajzkutató megállapítása szerint a famesterségek mellett a legrégibb gyergyói adatok – a XVII. század elejéről – a vasfeldolgozásra vonatkoznak. Kovácsmesterséget jelző legrégibb gyergyói feljegyzés 1602-ből származik. A kovácsműhely leírása a szárhegyi kastély 1742. évi leltárában található: „mentünk egy fenyőfákból rakott jó kovácsmihelyhez, ahol is találtunk egy nagy kovácsfúvót, melyk bőrét a kutyák kirágták volt, de most bé fódozták, hozzá kívántató vasaival együtt.” A XVIII. században - a fellelhető adatok tanúsága szerint - növekedett a vasművesek száma Gyergyószentmiklóson. A székely katonarendhez tartozó és a jobbágysorban élő kovácsok mellett cigánykovácsok is tevékenykedtek. Ebben a korszakban változatos termékeket állítottak elő a vasmegmunkáló mesterek – portékáikat az örmény kereskedők messzeföldre vitték eladni. A katonáskodó székely közösségben a székely kovácsok a hagyománynak megfelelően tízesek szerint telepedtek le. Az összeírás szerint Gyergyószentmiklóson 1820-ban 12 kovácsmester dolgozott, rajtuk kívül azonban – leginkább saját háztartásuk számára – még sokan foglalkoztak fémmegmunkálással.
A kovácsmesterek munkájáról számos emlék maradt fenn: fém használati tárgyak, szerszámok mellett ablakrácsok, kovácsoltvas kapuk, zárak, lakatok őrzik kezük munkáját.

A százéves Salamon Ernő Gimnázium kapuja

Egy régi örmény ház kapuja

Ablakrács 1841-ből

Kereszt az örmény katolikus temetőben

A kovácsműhelyeknek igen gazdag szerszámkészletük volt, gyakran több mint 200 eszközt birtokoltak, legjavát, a különféle kalapácsokat, fogókat, vágókat maguk készítették, míg az üllőket, fújtatókat manufaktúrákban vásárolták. A kovács egyik legfontosabb eszköze a kalapács, régi elnevezése: vasverő. Legsúlyosabb közülük a pöröly, melyet öregverőnek is neveznek: ez 5-10 kilós és a nyele 50 és 100 centiméter közötti. Kisebb a félkézverő, ez „csupán” 3-4 kilós. A kovácskalapács feje és talpa acélozott. Használnak még keresztkalapácsot, padkalapácsot, fejezőkalapácsot, árkolókalapácsot, karikahajtót, üttető- és patkolókalapácsot. Ezek faállványon, szerszámrámán lógnak szép sorjában a fújtató előtt, míg általában a tőkén tartják a kézikalapácsot, nekitámasztva pedig az egyik ráverőt.

Szerszámráma

Szabadtéri kovácsműhely

A kalapács az a szerszám, melynek közvetve vagy közvetlenül ható ütéseivel más tárgy idomítását végezzük, ezt nevezzük kovácsolásnak. A kalapács hatása a tömegétől és az ütések sebességétől függ. A kis sebességgel dolgozó nehéz kalapácsok ütése a munkadarab belsejére hat inkább, míg a nagyobb sebességgel dolgozó könnyű kalapácsok a munkadarab felszínét formálják. Az idomításra használt kalapács felszínének keményebbnek kell lennie, mint a megmunkálandó tárgy. Hogy a kalapácsban felhalmozott erőnek minél nagyobb része hasznosítható legyen, a tárgyat az üllőre fekteti a kovács. Az üllő rendesen az üllőtőkén, egy földbe ásott fatőkén áll, melyet nagy kalapácsok használata esetén fagerendákon álló öntöttvas-tuskó pótol. A kalapács nyele rendszerint szívós fából készül, a fej pedig jobbára kovácsvasból alakított négyszögletes hasáb vagy ék alakú test. A kovácskalapácsokat úgy alakítják, hogy velük nyújtani és egyengetni is lehessen: az egyik oldaluk rendszerint ék alakú, másik oldaluk pedig lapos. A nyújtásra való ék alakú részt a kalapács fokának, az egyengetésre való lapos részt pedig talpának nevezzük.
Gyergyószentmiklóson a mai napig is több kovács él. Bajkó Vilmos már a nyolcvanas éveiben jár, idős kora miatt ma már csak ritkán, leginkább saját használatra dolgozik. Ő volt segítségünkre bejegyzésünk elkészítésekor, nagy örömmel mutatta meg szerszámait és régi műhelyét.

Bajkó Vilmos közel 200 éves fújtatójával

A képeket csapattársunk, Kémenes Árpád készítette.