“Ottomány számomra a dzsungel, az örökké bomló virágerdő, orgonabozót meg jázminbozót, mindenféle piros bokor, nárcisz meg gyöngyvirág szövevénye. Az illat fojtó, és a bokrok, mint egy folyosó, boltozzák fejemet, részegítő és boldog sírásra ingerlő a millió virág árnyékában az egybeolvadás valamivel, aminek nevet sem tudok adni.” – írta Szabó Magda, az Ókút című regényében, gyermekkori emlékeit felidézve. Ezt a hangulatot szeretnénk visszahozni, amikor a falu központjában található tér átalakítására, újraálmodására gondoltunk.

            Másfél évtizeddel ezelőtt még csak egy eliszaposodott, vizenyős, mocsaras kis terecske volt, ami jelentős átalakuláson ment keresztül, azáltal, hogy fel lett töltve és ide lett felépítve kilenc éve az I. – II. Világháborúban elesett katonák emlékműve. Funkciójában nem változtatnánk, továbbra is megmaradna a falu emlékhelyének, viszont szeretnénk emlékeztetni némely rész átalakításával az Érmellék arculatának ma már, csak foltokban megtalálható, egyedi szépségére. Tehát a továbbgondolt parkunk nem a tujás „tüzép-barokk”, műmárványos, giccses és jellegtelen egyen-parkok stílusjegyeit fogja viselni magán.

            Elképzeléseink szerint helyet kap majd egy tavacska, melyen keresztül egy híd vezet a már meglévő emlékhelyhez. A parkban sétányok vezetnék körbe a belépőt, melynek sárga homokján végighaladva jellegzetes érmelléki vízi növények és tájjellegű virágok „üdvözölnék”.

            A tér útkereszteződéshez közeli részére helyeznénk egy művészi kivitelezésű csobogó-szökőkutacskát, ami belesimul majd a természetes környezetbe.

            A park kerítésének nagy részét élő sövény takarná:

            - a főút menti oldalon piros tűztövis sövény (Pyracantha coccinea Kasan)

            - két oldalán pedig narancssárga tűztövis sövény (Pyracantha coccinea Glow) lenne

            Belépve a parkba, a bejárat két oldalán egy-egy örökzöld jázminbokor köszöntene, ezek párja a híd másik oldalán helyezkedne el.

            Az emlékművet piros rózsabokrok ölelnék körül. Az emlékmű és a szökőkutacska közötti főösvényt fehér margaréták szegélyeznék. A szökőkutacska körül kialakított, padokkal ellátott pihenő helyet hóbogyó-bokrok (Symphoricaepos albus) árnyékolnák.

            A tér főút felőli két sarkába egy-egy oszlopos korai juhar (Acer platanerides Columnare) lenne ültetve, míg a másik két sarkát fehérvirágú nyáriorgona-bokrok díszítenék. A park főút felőli oldalán kapna helyet néhány japán vérborbolya bokor (Berberis thunbergii Carmen) és egy japán birs.

            A tó két kis szigetén egy-egy szomorúfűz tövében sárga nőszirom és mocsári gólyahír virágozna. A tó vizén vízi-kontyvirág úszna. A tavacskát körbevevő sétány a templomkerttel párhuzamos szakaszát keskenylevelű parti fűz árnyékolná.

            A füvesített park zöldjét a fű közzé ültetett évelő növények: nárciszok, gyöngyvirágok, krókuszok, ibolyák és százszorszépek tarkítanák.

            És miért jó ez a közösségnek? A tervek magukért beszélnek.

                                                  a jelen