A tér-idő kontinuum felbomlott. A tér folyamatosan és folytonosan változtatta külalakját az időben. És ez nemcsak a tér rovására ment, hanem az időjére is, és talán a miénkre is...

Mint minden faluban, így Hosszúfaluban is a főtér volt a világ közepe. Művelődési, gazdasági, egyházi, adminisztratív központ. Itt volt a templom, az iskola, a közfürdő, az üzletsor, a polgármesteri hivatal, s mivel Hosszúfalu járásközpont is volt, itt voltak az ehhez kötődő adminisztratív és igazságszolgáltatási épületek is. A főtér közelében volt a tanorok. Kerítéssel körülvéve, hatalmas ácsolt kapuval, s Hosszúfaluba, ha ma is hangoskodik valaki, azt mondják rá: „akkora szájad van, mint a tanorok kapuja!”. Pedig hol van már az egykori hatalmas kapu, s hol van már a tanorok, mely alkalmi vásártérül szolgált, s itt gyülekeztek reggelente a mezőre készülődő napszámosok.

Megszűntek a járások, megszűnt a járásközpont, sőt 1950-ben a négy falu – Hosszúfalu, Csernátfalu, Türkös, Bácsfalu – egyesült és várossá alakult. A központ Csernátfalu lett. Hosszúfalu volt főterére előbb villanyház, majd korszerű iskola épült. A tanorok öreg fái még megmaradtak, gyerekkorunkban gyakran leheveredtünk beszélgetni hűs árnyékukba, s olykor szemezgettük a mézédes fehér akácvirágokat.

Ide jártam óvodába, s pár évvel ezelőtt lányom követte az elkezdett hagyományt. A tér teljesen megváltozott. Ha kinézett az óvoda ablakán, már nem fehér akácvirágokat és zöld lombkoronákat látott, hanem tükörfényes bádogot, mely vakítóan verte vissza a ráeső napsugarakat. És a nyári nyitott ablakon át nem fehér-kellemes akácillat áramlott be a terembe, hanem a benzin és a butángáz mindent átható szaga. Igen a régi tanorok helyére, a falu szívébe, benzinkút épült és autómosó létesült. Az óvodától mindössze 5, az általános és középiskolától kb. 50 méterre. Ugyanitt élelmiszerüzlet, sőt kocsma nyílt.

Ilyenformán a tér ma a falu szégyene.

Az eltűnt idő nyomába eredve korszakalkotó ötletünk támadt: a teret meg kell változtatni! Itt az ideje, hogy egy új arcot kapjon, egy olyant, amelyen nem látszik a ránc, de emléket állít a múlandó időnek. Legyen itt a hétfalusi emlékpark! Zöldelljenek újra a tanorok öreg fái, illatozzanak a fehér akácok, s a pihenni vágyót kovácsoltvas padok várják. Este utcai lámpák árasszák meleg fényüket a beszélgetőkre, s a padok között – szobrok alakjában – híres öregeink osztogassák tanácsaikat a fiatal nemzedéknek. Zajzoni Rab István költő, Istók János szobrász, Kiss Béla lelkész, Bálint András pedagógus, Kupcsay János szobrász, Koszta István festő, Keöpe Viktor Ázsia-kutató, Molnár Viktor lelkész, Árvay József nyelvész és még sokan mások mutassanak néma példát és fogadják az utókor kegyeletét.

A sétány végében foglalja el méltó helyét a csángó szobor, az 1848-as Véres karácsony emlékműve, mely száműzetéséből visszatérve állít maradandó emléket az 51 csángó-magyar vértanúnak. Egykoron Csernátfalu főterét díszítette, de az 1920-as változások nem kedveztek neki, ökrösszekérrel húzatták le egy éjjel, s a következő éjjel leple alatt megmentői átszállították a hosszúfalusi temetőbe.

Emléket a múló időnek, parkot, hol nemcsak sétálni, de emlékezni és ünnepelni is lehet. S ha egy ködös estén, a pislákoló lámpafényben valamelyik padon összebújik egy szerelmespár, vigyázó öregeink összekacsintanak, és elmosolyodnak bronz-bajuszuk alatt: lesz még csángó jövő!...

A régvolt tanorok Hosszúfalu főterén.

Ilyen volt a tér, amikor Hosszúfalu járásközpont volt. Szemben, kissé jobbra a polgármesteri hivatal épülete,
hátul, balra a hosszúfalu-alszegi evangélikus templom. Oldalt jellegzetes hétfalusi csángó házak és kapuk.
Fent Hosszúfalu járásközponti pecsétje.

A google maps segítségével a tér ma. Felülnézetből. Templom, iskola, könyvtár, üzletsor, óvoda.

A tér ma. Zsúfoltan óvoda, autómosó, villanyház...

...buszmegálló, üzlet, benzinkút, gázpalack-raktár...

A szög ugyanaz, de nyoma sincs már a régi látványnak.

S ha az óvodások kinéznek az ablakon, vagy kilépnek a kapun, ezt látják, ebbe ütköznek.
A gyerekeket váró szülők csak ácsoroghatnak a zörgő bádogok mellett, s még rá sem gyújthatnak, mert felrobban a benzinkút.

A mai helyzet, amint a maketten is látszik: barna...
A lányom fenyőfa helyett kaktuszt hoz, a fényképbe valahonnan belenéz egy tehén...

Milyen kellene hogy legyen a tér? Képzőművészünk tollat ragad.
Emlékparkot Hétfalunak! A vázlat megszületik...

Grafikusunk, akit a háta mögött csak "a PS ördögének" szoktunk nevezni, gépre viszi az ötletet.
A háttérben a '48-as emlékmű, oldalt szobrok, padok, lámpák. Az úton külön erre a célra megrendelt máltai busz halad el.
És hogy az egykori autómosónak is emléket állítsunk, az előtérben ott egy tűzoltócsap...