Az aktuális versenyszám ismét feladta a leckét. Nem az volt a gond, hogy mit keressünk, hanem, hogy a sok érdekes eszköz közül melyiket válasszuk. Megkérdeztünk „szakértőket” vagyis anyóst, szomszédot, sógort, hogy mit javasolnak. A javaslatok alapján jutottunk el Kiss Jóska bácsihoz, az Alszegre, aki egy olyan eszköz birtokosa, amely már Szent István király és Szent Gellért (980-1046) püspök  korában is használatos volt. Jólehet a Jóska bácsi által birtokolt kézi malom jóval későbbi (1875-ös), amit a vele egy időben készült 20 literes dézsa is mutatja.

A malom...

és a vele egyidőben készült dézsa.

      Ime  Szent Gellért püspök életét bemutató legendarészlet, amely már utal az általunk bemutatott munkaeszközre.

"Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmére királyhoz igyekezett; annak a vidéknek egy erdős részén, mely disznók legeltetésére szolgált, volt egy tanya, és ebben délidőben megszállott. Itt éjféltájt malomkövek zaját hallja, amit egyébként még nem tapasztalt. Csodálkozott, hogy mi lehet ez. Majd az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. Csodálkozva szólott erre a püspök Valterhez: "Hallod-e, Valter, a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik?" És mindketten nevettek az éneken. Minthogy pedig a malmot egy asszony hajtotta kezével, és az ének magasabban szállt, a püspök pedig eközben ágyában feküdt, még egyszer így szólt még mindig mosolyogva: "Magyarázd meg nekem, Valter, miféle dallamú éneklés ez, amely lejtésével arra késztet, hogy az olvasást abbahagyjam?" Amaz pedig ezt mondta: "Nótának dallama ez! Az asszony, aki énekel, ennek a gazdának szolgálója, akinél szállást kaptunk. Urának búzáját őrli ilyenkor, mikor a vidéken másféle malom éppen nem található." Mire a püspök így szólt: "Géppel jár vagy kézi munkával?" "Géppel is, kézi munkával is - mondja rá Valter -, nem húzza semmiféle barom, hanem az asszony saját kezével forgatja." "Csodálatos dolog - mondja püspök -, hogyan boldogul az ember. Mert ha gép nem volna, a fáradalmat ki tudná elviselni? Boldog egy asszony - folytatja -, aki bár mások hatalma alatt áll, köteles munkáját ilyen szépen, zúgolódás nélkül, vidáman végzi." És jócskán adott pénzt néki."

 Amikor érdeklődtünk a malom felől, Mari néni megmutatta a pajta melletti félereszben „pihenő” malmot.

Kíváncsiak voltunk, hogy működik, ezért kitettük az udvarra. Mari néni meg is mutatta, miközben ledarált egy liternyi málét.

A malom öt részből áll: a fából készült tányér, a lábak, a malomkő, a hajtórúd és az emelő.

Ime a fából készült tányér a közepében a malomkővel.

A malomkő alsó része.

Az emelő.

 A hajtórúdat a kőben lévő lyukba helyezik. A kő közepén lévő nagyobb lyukba töltik a gabonát, s a hajtórúd segítségével körkörös mozgást végezve, vagyis a rúdat tekerve mozgásba hozzák a malomkövet, amely apróra darálja a gabonát. Az alapban lévő lyukon át távozik a dara. Az emelőt ha megemelik, akkor a málét a malom kásává darálja, ha leengedik, akkor málélisztet őröl.

Ezt a fajta malmot csak kis mennyiségű gabona őrlésére használták. Málékását daráltak vele, amit káposztába vagy a gömbecbe (a disznó gyomrába) töltöttek. Tavasszal a csirkéknek is ezen őröltek gabonát. Kis Jóska bácsi felesége, Mari néni, elmondta, hogy a malmot már évek óta nem használják, legutoljára  a szomszédok sót őröltek vele.