Gyergyószentmiklós központjától nem messze, az örmény plébánia közvetlen szomszédságában, a Rákóczy Ferenc utca elején találjuk azt a paraszt barokk stílusban épült, XVIII. század végi műemlék épületet, mely ma a Tarisznyás Márton Múzeumnak ad otthont. Építtetője, Vertán István után, Vertán-ház néven maradt meg a köztudatban, de nevezhetjük Kövér Kajetán háznak is.

 

Ma a Vertán-házban működik a város múzeuma

 

A XVIII. századtól kezdve jelentkeztek a városiasodás jelei Gyergyószentmiklóson: 1730-1974 között épült fel az örmény, és 1753-1757 között a római katolikus templom, a század végén és a XIX. század elején ezen a részen ‒ a Középszegen ‒ jelentek meg az első emeletes házak. A gyergyói örmények élen jártak távolsági kereskedelemben egész Erdélyben, és a gazdag kereskedők kőházakat kezdtek építeni. Vertán István 1770-től építette otthonát, melyet befejezetlen állapotban vásárolt meg Kövér Kajetán. Az örmény nemesi család tagjának voltak anyagi forrásai, amelyek segítségével 1787-ben sikerült befejezni az épületet. Ez lett Gyergyószentmiklós első polgári kőépülete.

 

A szélkakas ma is az építtetőről és a befejezés évéről tanúskodik

 

Az udvar felől árkád övezi a folyosót - kép a Tűzoltóság idejéből

 

A folyosón is boltívek törik meg a falak robosztusságát

 

Eredeti díszítés az emeleti szobákban

 

A két szintes, L alakú épület 40 áras „nadrágszíj parcellán” fekszik. Lakóháznak készült, nagyon masszív, vastag kőfalakkal. Fűtését a közfal közötti üregeken keresztül oldották meg, hatalmas mászókémények segítségével, melyek a padlástérben futnak össze. Az épületnek érdekes módon nincs pincéje, erre a célra a földszintjét használták, az emelet pedig a lakórész volt.

Mivel első tulajdonosai örmény kereskedők voltak, elhelyezkedés szempontjából is stratégiai helyet foglalt el az épület, útjában annak a kereskedelmi útvonalnak, mely a Piricskén keresztül vezetett Moldvából Erdélybe (abban az időben a Békás-szoroson át vezető út még nem volt járható). Az építtető tudatosan választotta ezt a helyet, hiszen a piacnak egy része a ház előtt, a Kis (ma Petőfi) téren volt, s a második tulajdonos sem nagyon bánkódhatott az elhelyezkedést illetően, hiszen minden kereskedőnek, aki a Piricskén keresztül jött át Moldvából Erdélybe, a Kövér Kajetán háza előtt kellett elmennie.

Azonban nem ezek hatottak ránk fő meggyőzőerővel akkor, amikor Gyergyószentmiklós ezen épületére esett a választásunk. Sokkal inkább az a tény, hogy a Vertán-ház, miután túlélt annyi változást, fontos történelmi események színtere volt, ő maga is a múlt őrzőjévé vált, hisz a köztudatban még mindig él építtetőjének neve ‒ múzeumként pedig megannyi „kinccsel” láttatja a múltat.

 

Ma már levéltári kincseket rejt a régi vasajtó...

 

...és a falba mélyített szekrény.

 

Négy teremben még eredeti boltívek teszik kecsessé a masszív falak robusztusságát, eredeti ajtók és ablaktokok mesélnek arról, mi minden történt e falak között több mint két évszázadon keresztül, miközben egyik tulajdonos váltotta a másikat. Vertán István után Kövér Kajetán lett a még el sem készült ház gazdája, majd a nagyúr halála után, 1820-ban, özvegye és leánya 10.000 rajnai arany forintért eladta az osztrák államnak. A szerződés még ma is megtalálható a múzeumban. Ekkor vált az épület az osztrák állam által idetelepített - Mária Terézia korában szervezett - Székely Határőrezred parancsnoki székhelyévé. 1849 tavaszán Gál Sándor, a csíki forradalmi csapatok parancsnoka itt tartóztatta le Cserniko őrnagyot és osztrák tisztjeit. 1820-tól kezdve folyamatosan állami tulajdon volt az épület: a magyar államé, majd a románé, kevés időre ismét a magyaré, aztán ismét a román állam használta, míg végül a helyi önkormányzat vette gondjába a megpróbáltatások sorát átszenvedett épületet. Az idők folyamán rendeltetése többször változott, és minden intézmény, amelyik használta, nyomot hagyott az épületen.

 

1820-tól a közösség szolgálatában

 

A múzeum alapítója, Tarisznyás Márton néprajzkutató

 

Udvar felől készült kép a 70-es évekből - az északi szárny meghosszabbítása után

 

A székely határőrezred parancsnoki székhelye után volt osztrák erdészeti hivatal, majd 1867-től az Osztrák-Magyar Királyi Kincstár adóhivatala. Hivatalosan 1920-tól 1940-ig Román Kincstári adóhivatal, majd 1940-1944 között Magyar Kincstári Adóhivatal. A háború alatt katonai elosztóközpont, a front átvonulása után, 1945-ben beköltözik a Városi Tűzoltóság, annak laktanyája lesz 1961-ig. Kiköltözése után az épületet a város egyik legfontosabb kultúrintézménye, a Múzeum rendelkezésére bocsátották, amely így igazi otthonra talált. Az akkori igazgató, egyben múzeumalapító, Tarisznyás Márton vállalta fel az épület átépítését, komoly szakemberek segítségével: a tanácsadók között volt Vákár Tibor építész is, városunk egyik neves szülötte. Az épület sorsa felfelé ívelt két évtizedig, de az elhivatott igazgató halála után sötét évek következtek. Végül a '90-es évektől a körülmények ismét a fejlődésnek kedveznek. A múzeum jelenlegi vezetőségének célja, hogy az épület megőrizze eredeti arculatát, és az enyészet helyett a jövő vegye birtokba az ódon falakat.

 

A fényképeket a Tarisznyás Márton Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre.

További információ az intézményről itt: http://www.tmmuzeum.ro/

Elsődleges forrásunk a bejegyzés elkészítéséhez Csergő Tibor, a múzeum igazgatója volt, a közreműködésével készült rövidfilm itt tekinthető meg: