A különlegességet és a másságot mindig valamilyen titok övezi. A ház, amelyet bemutatunk, sohasem hagyta nyugodni a fantáziánkat. Valahányszor elhaladtunk a ház előtt újabb és újabb kérdések ébredtek bennünk, amelyekre mint külső szemlélő sohasem kaphattunk választ. Ezért választottuk a jelenleg családi házként funkcionáló épületet e heti próba tárgyául. Bartus Máriát, a ház tulajdonosát otthonában faggattuk az épület múltjáról.

  A ház, egy fél évszázaddal ezelőtt.

  A ház ma.

A ház távolabb esik a falu központjától, Krasznára vezető út mentén fekszik. Építészeti szempontból teljesen eltér a településen épült tipikus parsztházaktól, amelyek puritánabbak, beosztásuk a következő mintát követi: nagyház, konyha, kisház, előtte tornáccal, és közvetlenül az út mellé épültek . Ezzel ellentétben ez a ház egy széles telek közepén áll, az átlagosnál magasabb, díszes, nagyobb alapterületű, napjainkban három család lakja . Mindezek az építtető anyagi jólétét és kifinomult izlését tükrözi.

Egyetlen megmaradt bútordarab.

Építésének pontos időpontja a múlt homályába veszett. Azt tudjuk biztosan, hogy Varsolcon az 1895-ös évtől létezik telekkönyvi kivonat, de ezek között az adatok között nem találtunk a házra utaló bejegyzéseket. A ház első tulajdonosa Éltető Irénke, aki 1969-ben halt meg 91 éves korában. Ebből arra következtetünk, hogy az épület valamikor a XIX. század második felében épült. Eredetileg a falun kivűlre tervezték, de azóta a körülötte lévő telkek is benépesültek. Mint minden tárgynak, ennek a háznak is története van. Azt mesélik, hogy egy nagyváradi katolikus püspök építtete keresztlányának, Éltető Irénkének. Ez a család köztisztviselőként került a faluba, Éltető Irénke postás volt, a férje jegyző, egyetlen lánya pedig tanítónő. A lánya fiatalasszony korában meghal, az unokája, Sima Sándor pedig a Regátban lett állatorvos, de még évekig visszajárt a nagyszülői házba látogatóba.

A hazalátogató unoka.

A házat az unoka adja el a jelenlegi tulajdonosnak, Bartus Máriának és néhai férjének, azzal a feltétellel, hogy Éltető Irénkének haláláig egy szobát biztosítanak. A család 16 éven át gondozta.

A jelenlegi tulajdonos,  Bartus Mária.

Az épületet megviselték a történelem viszontagságai, családi ház funkciója mellett állami iskola, posta, rendőrőrs, szolgálati lakás szerepét is betöltötte. Ha létezik szerencsés épület, akkor ezt a házat annak tekinthetjük, mivel a tulajonosok gondosan megőrizték a ház külsejét eredeti állapotában, csupán a belső terek szenvedtek átalakításokat, korszerűsítéseket. Éltető Irénkének halvány emléke, s szép háza maradt az utókor számára, amely továbbra is őrzi titkait.