Mezőpanit község az Erdélyi medence közepén fekszik a kb. 46o34' északi szélesség és a 24o28' keleti hosszúság metszési pontjánál az Erdélyi Mezőség déli peremén, Marosvásárhelytől 13 km-re a nyugati irányba. Adminisztratív-területi felosztás szerint: Maros megye, Mezőpanit község, Románia Köztársaság. 1968-tól Mezőpanit községhez tartoznak a következő falvak: Mezőbergenye, Harczó, Székelykövesd és Csittszentiván. Ezek közül az 1952-1968 közötti időszakban Mezőbergenye és Csittszentiván önálló községek voltak. A terület felszíne jellegzetes mezőségi dombvídék, ahol a dombok átlagos magassága 300-400 m, ritkán haladja meg a 450 métert. Ilyen pl. a Lyuk vagy Oltványtető, amely 477 m magas. A vídékre jellemzőek a széles dombhátak és lankás lejtők, amelyek ritkán haladják meg a 14-16 fokot. Nagy esésű lejtőket képeznek a Marosvásárhely felöli dombok, amelyek helyenként elérik a 40 fokot is. A község területének legalacsonyabb tengerszint fölötti magassága 315 m. Mezőpanit megnevezése az idők folyamán több kisebb eltérést, változást mutat, de a névképzést végig azonosítani lehet. Orbán Balázs a Székelyföld leírása c. művében úgy említi, hogy Panitot első alkalommal az 1332-es pápai dézsmát szolgáló falvak névsorában találta meg, ahol Pambusz néven volt feljegyezve. A Teleki Kódex első kötete 53. lapján egy 1431 dec. 13-án történt feljegyzés Panitjh néven említi. Az 1968-ban kiadott Erdélyi Történelmi Helységnév Szótár második kötetének 30. lapján Panit község nevének további alakulását a következőképpen adja: 1505 – Panith; 1567 – Panijt; 1733 – Penyed; 1760 – Panit; 1835 – Peneth; 1850 – Panat; 1854 – Panit. Az 1567-ből származó pápai nyilvántartás szerint Panit 10 kapuval szerepel. A falu évszázados fejlődése állandó számbeli növekedést mutat- nem a bevándorlás, hanem a természetes szaporulat alapján, - és ez annak a következménye, hogy a panitiak erős, harmonikus közösségben élnek.