Kalotaszeg népe a honfoglaló magyarokkal érkezett a Kárpát- medencébe, a kutatók szerint Töhötöm vezér magyarjainak leszármazottja.Vallásos hívő nép és a reformáció kezdete óta református néhány falu kivételével. Kalotaszeg földművelő népe a természettől mostohán kapta ajándékát, azonban a természet kárpótolta más adottságokkal, hiszen páratlan szín- és formaérzékkel, ízléssel és kézügyességgel áldotta meg. A XVIII. század végén a kalotaszegi születésű Gyarmathy Zsigáné támogatásával nemcsak fellendült, hanem világhírnévre tett szert a kalotaszegi háziipar. Népköltészetben is gazdag hagyományú, változatos népballadákban és népdalokban bővelkedik, mint például a „ körösfői Ríszeg alatt”, melyet még a fiatal generációk is ismernek és énekelnek. A község keletkezése ismeretlen, szájhagyomány őrzi, mely ellenőrizhetetlensége miatt nem bír történelmi értékkel. A szájhagyomány szerint Körösfő egyik határrészében, melynek „Ordományos „ a neve, hajdan város volt, amely ellenséges dúlásoknak esett áldozatul. Leromboltatván teljesen elpusztult, a lakósai pedig, akik az ellenség elől elmenekültek, bár csekély számban, de visszatértek és megalapították Körösfőt. E hagyomány oly élénken élt, hogy néhányan, az Ordományoson, reménységgel keresték „Ordom város” harangjait és kincseit. Dr. Csánky Dezső „ Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában” című művében Körösfő Terra Crisfeu, Keresfeő néven van említve. Első írásos dokumentum amely a községet megemlíti 1276-ból való. A következő fennmaradt írásos dokumentum 1371-ből való, amikor a falu Vámja Rabek vagy Röbek György királyi tárnokmesteré, illetve 1471-ben már a losonci Bánffyak-é. 1600-ban már erdélyi püspöki falu és Gyaluhoz tartozik. Kalotaszeg népviselete a kutatók szerint a teljes összeállításban a legszínesebb, a legművészibb magyar népviseletből való.