Ennek az anekdótának az eredete, a múlt század  elejére  vezethető vissza, amely érvényét még ma sem veszítette el. Humoros szólás-mondással tessékelik ki ma is Marosvásárhely és környékének  üzleteiből az ámuló-bámuló gyanús személyeket.Valós történet áll a háttérben, melynek a szenvedő alanya egy leleményes mezőmadarasi menyecske volt.

 Mezőpanit és Mezőmadaras szomszédos falvak, azonos tájegységhez, a Székely-mezőséghez tartoznak. A falvak lakói jó szomszédi viszonyban éltek. Népszokásaik, néptáncrendjük, népviseletük ,életvitelük hasonlított. A népviseletükben, a szőtteseikben azok a színek szerepelnek, amelyek a mezőpanitiakéban. A csíkozás meg a színek egymás mellé illesztése viszont különböző. A mezőségi ember „háti-teherhordó” alkalmatossága az átalvető, amely a vállon átvetve hordott, közepén átkötött elől-hátul tarisznya. Mindkét falu jellegzetessége volt a piros-zöld-fekete, de eltérő csíkozású átalvető, ami az idegennek semmi különbséget nem jelentett.

Egy marosvásárhelyi nagyvásár alkalmával, nagy tumultus közepette történt a vasedény bolt udvarán, hogy a serény menyecske, amíg anyósa a tulajdonossal alkudozott addig ő a puliszkafőzésre kiszemelt vasfazakat  az átalvető egyik ágába süllyesztette és kisurrant az udvarról. Szemrevaló menyecske volt, ezért a belépéskor már felfigyelt rá az inas és követte, gyönyörködött benne. Akkor még nem gondolva, hogy meg is érintheti, de a tolvaj képében. A tömegen keresztül kirohant utána és azt szép kontyánál fogva vissza hozta. Messze elkerülte az anyós a megszégyenített menyecskét, de ő leleményesen panitinak vallotta magát. Visszaadta a vasfazakat, jól kigúnyolták és elbocsátották az azóta is ránk maradt mondással, hogy, „vasfazakas paniti, ki a boltból ki-ki-ki” vagy egyszerűbben „paniti, ki a boltból ki-ki-ki”   Elbocsátotta a család is a menyecskét, Panitba küldték új férjet keresni.