Az év bulija csak egyszer van egy évben. Van ahol télen, van ahol ősszel, tavasszal, nyár közepén vagy végén. A több éves hagyomány írja ezt bele a település történelmébe, teszi szakrálissá, hogy ezáltal (is) segítse az egyén és csoport túlélését. A mi ilyen ünnepünk, a Gyimesi tánctábor, július 27-e és augusztus 3-a között van, ezért csak a korábbi évek anyagaiból készíthettük el az összeállításunkat, ami értelemszerűen nem AZ év buliját tükrözi, hanem EGY év buliját.

A tábor történetében voltak mélypontok, melyek nézeteltérésekhez vezettek, ami (pár évig) a rendezvény létét is fenyegette. Szerencsénkre azonban ismét összefogóztak azok az emberek, akik félretéve a személyes érdekeket vállalják azt, hogy a fáradtságtól elszédülnek a nóta (esetünkben tábor) végére, és az ívből kőrt formáltak, melyet reményeink szerint sosem engednek többé megszakadni.

Nem vagyunk abban a tisztségben, hogy tábortörténetet írjunk; sokkal alkalmasabbak erre azok a szakemberek, akik a rendezvény ötletgazdái, hűséges mozgatórugói, azok az emberek, akik szabadidejüket nem sajnálva azon vannak, hogy nemes, tartalmas szórakozást nyújtsanak, biztosítsanak azoknak a bel- és külhoniaknak, akik egy archaikus, népi kultúra iránt érdeklődnek, mozogjon az a népviselet, a tánc, a bútorfestés, vagy akár az elmélet szintjén. Mi a száraz történelem helyett a tábor hangulatának megragadására törekedtünk, hogy a képek segítségével nyomatékosíthassuk azt, amit a különböző online és offline újságok hasábjain oly sokat hangoztattak/hangoztatnak.

A tábor területileg nincs körülhatárolva. Gyakorlatilag bárhol átengedheted magad a bulinak... De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének szervezett programok. Mindenki talál kedvére valót...

A szervezők külön buliprogramot biztosítanak a gyerekeknek és a felnőtteknek.

Nemcsak a testnek, de a szellemnek is húznak talpalávalót. Több tucat néprajzkutató tart elméleti felkészítőt a gyimesi szokás- és hitvilágról, táncrendről, népviseletről, gyógyászatról és történelemről.

A helyi fiatalok színjátékukkal nyomatékosítják a néprajzosok szavait, hogy a gyerekek is megértsék. Ízelítő a mára már letűnt fonók világából...

A gyimesi népdalok eredeti (!) hangzását olyan énekesek biztosítják, akik nem a néprajzkutatók által rögzített magnófelvételről, hanem a mezőn, munka közben hallották/tanulták a kesergőket.

A félezernél is több résztvevő a gyimesi csángók archaikus tánca mellett bepillantást nyerhetnek (a vállalkozó szelleműek meg is tanulhatják) a (lenthagsúlyos és belsőlábas) felcsíki néptánc vidámságába is.

Tévedés ne essék. Nem Demjén Ferenc Szerelemvonatjára járják... Az majd valamelyik városnapon...