Az utolsó próba „teljesítésekor” már ott tartottunk, hogy Aphrodité és Até közös segítségét kérjük, ahhoz, hogy minél hitelesebbek legyenek azok az érvek, melyek sorjázásával valakit Csángliába csábítunk. A döntő pillanatban azonban Árpádnak mentő ötlete támadt. Miért ne keresnénk olyan embereket, akik ide költöztek, és mondják el ők, hogy miért döntöttek Gyimesközéplok mellett. A választás a 2005 óta Hidegség-patakán élő Távoly Lajosra és Szász Ágnesre esett. Ők Magyarországról költöztek hozzánk. Érveiket mi öt pontba sűrítettük, de csak azért, hogy a magunk meglátásait is csatolhassuk, nehogy az oly sűrűn apropózó közönség azzal vádoljon bennünket, hogy nem a kiírás szerint teljesítettük a próbát…

1. Mikor először itt jártunk, már akkor elbűvölt ez az érintetlen vadvilág, az, hogy nincs megszabva, hogy hol járhatok, hol sétálhatok és hol nem.

2. Lenyűgöző, hogy amiket eddig csak (bio)boltokban vásárolhattunk meg, azt itt szabadon begyűjthetjük. Gondolok itt a gyógynövények sokaságára, az erdei gyümölcsökre, a gombákra. Ez egy iparmentes övezet tiszta levegővel, talajjal, vízzel, melyet még nem fertőzött meg a vegyszerőrület.

3.  Sokat „nyomott a latban”, hogy egy jellegzetes, egyedi, archaikus kultúrával rendelkező vidékre költözhetünk, mely mélyebben és (a székelyföldi falvak többségénél) tisztábban őrizte meg hagyományait. Ez a hagyományosság az öltözködés és tánc szintjén csak ünnepekkor villan fel, a szokások, babonák, gondolkodásmód azonban a hétköznapok szerves részét képezi. A szelleme körüllengi a manzárdos trendirózsaszínre meszelt házakat is.

4. A gyimesi embert a mély hit, a vallásosság jellemzi. Ezeket az egyszerű (ám egyszerűségükben nagyszerű) embereket a keresztény magatartás és értékrend határozza meg. Jó tapasztalni, és átélni azt, hogy egy hatezres közösségnek az életritmusát a mély vallásosság diktálja.

5. Nekünk, mint „idecsángáltaknak” nagyon fontos volt, hogy befogadjanak, szeressenek, tiszteljenek. A gyimesközéplokiak nagyon vendégszeretőknek bizonyultak, és bizonyulnak. Barátainkat rokonaiknak tekintik, a mi problémáinkat a saját nehézségeiknek.

A fenti érveket – a próba kiírásakor megadott támpontok fényében – akár közhelyeseknek, nevetségeseknek is titulálhatná a nagyérdemű, ám lássuk be, van egy réteg, akit ez motivál(t!), és ilyetén kötelesek vagyunk hitelesnek, meggyőző erejűnek tekinteni őket.
Lajos és Ágnes öt pontját a bejegyzés elején tett ígéretünkhöz híven mi, a fiatalok, kiegészítenénk a saját meglátásainkkal, melyek a „Menni vagy maradni” dilemma feloldásában fontos szempontot képez(het)nek.

6. Felfrissülőben a lakosság. A külföldre vagy városra költöző fiatalok példáját egyre kevesebben követik. A völgyben biztosítva van a színvonalas középiskolai oktatás.

7. Egyre több figyelmet szentelnek a kultúrának: rendezvények szervezése (tánctábor, Csángó fesztivál, Gyermekfesztivál); a település minden iskolájában oktatnak néptáncot, népdal- és környezetvédelmi vetélkedőket, szavalóversenyeket, történelmi vetélkedőket szerveznek, melyek az egész völgy iskoláit mozgósítják; településünk híres zenészei mellet az új generáció hegedű és gardony tudását is gyarapíthatja.

8. Kitűnő szórakozási lehetőségek: télen sízés (felvonópályával), a többi évszakban pedig siklóernyőzés (akár oktatás is). Szórakozóhelyek, vendéglők, éttermek.

9. Csíkszereda, Hargita megye központja 45 perc alatt megközelíthető, ahol Erdély legjobb könyvesboltjában kedvünkre csemegézhetünk, a színházi előadás vagy épp a hoki meccs előtt.

10. A végére maradt talán a legfontosabb: Miből él meg az, aki ideköltözne? A településnek szüksége van értelmiségiekre. De hiány van a mezőgazdaságban és építőiparban dolgozókban is.