Az utolsó – tizenkettedik – próba kiírásával a zsűri sajnos nem aratott népszerűséget településünk magyar nemzeti közössége körében.

Hétfalu első írásos emléke 1366-ból való, a falvak lakosságáról első írásos adatunk 1500-ból van, ekkor Hétfaluban összesen 120 magyar család lakott. 1540-ben, amikor Hétfaluban összesen 292 család lakott – írásos bizonyítékaink alapján – kezdtek beköltözni az első román családok.

1890-ben a 20 803 lélekszámú Hétfalu 55%-át magyarok, 43%-át románok tették ki, 1930-ban a lakosság 60%-ban volt magyar, 38%-ban román.

1972-ben, a román nemzeti kommunista rendszer sikeresen meggyőzött valakiket (a Kárpát-kanyar másik oldaláról), hogy Hétfaluba költözzenek, így 1977-ben már 13 189 magyar lakott együtt 24 406 románnal (ekkor három tömbháznegyedet is felépítettek Hétfaluban).

E nagyszámú betelepítés nemcsak az etnikai arányokat fordította meg, hanem úgy megviselte a település infrastruktúráját, hogy azt a mai napig nem sikerült helyreállítani: a kanalizálás túlterhelt, a legkisebb zápor árvizet eredményez, a villanyhálózat annyira leterhelt, hogy szinte mindennaposak az áramkiesések, a településről összegyűjtött szemetet nem tudják a szemétdombok befogadni, így erdő-mező tele van szeméttel, és a sort lehetne folytatni.

Az 1992-es nép­szám­lá­lás adatai szerint a magyarok száma közel annyi, mint volt 1920-ban, de a románság (ebben a cigányok is) szá­ma meg­négy­szereződött (11 043 magyar, 25 171 román).

1992-től folyamatosan költöztek Hétfaluba, Brassót is sokan otthagyták Hétfalu kedvéért (nem az általánosság miatt, de itt jobb a levegő, víz stb.), ennek következtében két új villanegyed épült, egy ANL tömbháznegyed, folyamatos az erdők kiirtása és lakóteleppé való alakítása, a régi kirándulóhelyeinket (köztük több 1848-as kegyhely is) már meg sem tudjuk közelíteni. A 800 éves Tatárhányást lebontották, helyére villanegyed épült. 2002-re a magyarság számaránya alig érte el a 21%-ot. Ilyen körülmények között veszélyeztetve vannak a kétnyelvű felirataink, helységnévtábláink, a magyar nyelv használata, és egész csángó közösségünk.

*

Nos, hogy kiket győznénk meg, hogy Hétfaluba költözzenek? Erre is van bőven példa a történelem során:

1. Az eredetileg Nagyboldogasszonynak szentelt brassói Fe­kete-templom építésénél, 1383 és 1424 között spa­nyol­or­szá­gi kőfaragók is segítkeztek. Köztük többen Hétfaluban telepedtek le, fellendítve a település építkezését. Ma is gyakori Hétfaluban a Gaudi név.

2. A Krizbán 1826-ban született kaposi Molnár Viktor Hétfaluba költözött, Hosszúfalu kiváló evangélikus lelkésze lett, kieszközölte a szászoktól való elszakadást és egy önálló erdélyi magyar evangélikus egyházkerület (és püspökség) létrejöttét.

3. A Székelyszáldoboson 1831-ben született Bartha Károly Hétfaluban telepedett és a hétfalusi csángók kultúrájának, történetének, nyelvének, életmódjának kutatója, az oktatásügy kiemelkedő személyisége lett.

4. A Berzevicén 1840-ben született Kupcsay János a Magyar Kormány első hívó szavára 1872-ben Hétfaluba költözött és megalapította a hosszúfalusi fafaragászati iskolát, mely hosszú évtizedeken keresztül meghatározta a szórványvidéki magyar oktatás és képzőművészet sorsát.

5. Az 1872-ben Lugoson született Horger Antal Hétfaluba telepedett, népmeséket gyűjtött, művelődési életet szervezett.

6. A Hajdúszoboszlón 1887-ben született Nikodémusz Károly Hosszúfalu evangélikus lelkésze majd esperese lett. Nemcsak igét hirdetett, hanem újságokat és könyvnaptárat is szerkesztett.

7. Az 1940-ben Kézdiszászfaluban született Gajdó Zoltán 1983-tól Türkös plébánosa lett, Hétfaluban – védeni a kettős szórvány bástyáit – három katolikus templomot épített művelődési központokkal.

*

Ilyen emberekre lenne szükség Hétfaluban, de ezeket az embereket nem kell győzködni, nem kell érvelni, hogy ideköltözzenek, mert maguktól jönnek, segíteni ott, ahol problémák, bajok vannak. Mert minden győzködő érvnél erősebbek az éles-hideg napsugarak, amelyek őseink arcait rajzolják ki a Nagykőhavas szikláira, az ökörnyálas vöröses-sárga hétfalusi ősz, a télen is sötétkék hegyek, és a Tatrang vizének legendákkal, mondákkal súlyosbított zuhatagai, melyben az alkony szokta köd-felleges lábait megmeríteni. És aki látja és érzi ezeket, az jön győzködés nélkül, mert a sorsa köti Hétfaluhoz. Ha csak egy pillanatra is érintkezik Hétfaluval, ez a pillanat örökös varázsba burkolja lelkét, és a szellemi Hétfalu nagyja lesz...