A kép a kisbaconi Benedek Elek családját örökíti meg. Benedek Elek a magyar irodalom egyik sarokköve, meséinek varázsában gyermeknemzedékek nőnek fel. Szülőfalujáról így vall az Édes anyaföldem c. önéletrajzában: „Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken, s a legszebb. ... Egy hosszukó tál, melynek kicsorbult egyik vége, ebben a tálban egy csodaszép bokréta: az én szülőfalum.” A hosszukó tálban nemzedékeket tápláló eledelként találjuk a Benedek családot, akiktől irodalmat, magyarságtudatot, szülőföld iránti szeretetet és ragaszkodást tanulhatott az effajta táplálékra szomjazó gyermek és felnőtt. A képen az író szűkebb családját láthatjuk: elöl ülnek jobbról balra Elek apó gyermekei (Mária, Elek, Flóra), a középső sorban az író felesége (Fischer Mária), édesapja (Benedek Huszár János), Benedek Elek, édesanyja (Benedek Marcella), a mellette ülő ismeretlen, a felső sorban balról van fia (János), a következő férfi ismeretlen, utána áll legnagyobbik fia (Marcell), mellette testvére (Benedek Huszár Gábor) és annak felesége (Nagy Levina). A kép Kisbaconban készült, egy családi ünnep alkalmából. A fotó a Kisbaconban élő leszármazottak tulajdonát képezi, jelenleg az Emlékházban őrzik, ahol megtekinthető az eredeti példány. Számunkra több szempontból fontos ez a kép: példaként szolgál a népes család, tanult tagjaival és a budapesti környezetből hazatérő, szülőföldjét szerető, azt felemelni akaró Benedek Elek életútja révén. Ez a két érték jelent garanciát egy közösség megmaradásához.