Az idegenforgalom napjainkban igencsak megerősödött. Gombamód szaporodnak a kis-, közép- és nagyvállalkozások, melyek ebből szeretnének megélni. Hogy nyereséges legyen a befektetés, különleges kinálatok kisérik a vendéglátást: kézműves foglalkozások, hagyományos konyhaművészet, lovas-sportok, és még sorolhatnánk. A fejlett országok már rég felfedezték a turizmus nyújtotta lehetőségeket és igyekeznek annak sokféleségét kihasználni. Nálunk, Bikfalván festői környezetünknek köszönhetően már számos panzió, vendégház működik, kezdeményezések születtek az ezekhez kapcsolódó tevékenységek népszerűsítésére is. Vitathatatlan, hogy a vállalkozások nagy része anyagi haszonszerzés céljából jön létre.

De nem csak kenyérrel él az ember. A lelkek építésére, karbantartására igen kevesen vállalkoznak, mert a befektetés visszatérülésének kockázata nagy. A Bikmakk csapata mégis, a kulturális turizmus infrastruktúrájának kialakítására indítana vállalkozást.

Honnan származik az ötlet? Egy kamarakórus tagjaiként pár csapattársunk megfordult nem egy nyugati- keleti országban, ahol ez a forma már működőképes. Igyekeztünk környezetünk adottságainak megfelelő módon kitalálni, mi is az, amit itthon is meg lehetne tenni ezirányban.

Ha a falu fölött magasló hegyre felmászunk, szemünk elé tárul a Kárpátkanyar teljes szépsége. Szinte egyenként meg tudjuk nevezni a vonulatokat térkép nélkül is. Erdőnk rekkenő nyarakon is enyhe, tiszta levegővel vár, számos hegyi patak és forrás zuhog le a faluba, réteinken színes virágmező…

Nem csoda tehát, ha a panziók is egyre szaporodnak. Kapóra jött az ötlet, hogy a polgármesteri hivatal, többszöri kérésünknek eleget téve felajánlotta a frissen felújított kultúrotthonhoz tartozó melléképületet kissé szűkös kiállítótermünk szellősebbé tételére.

Játsszuk tehát azt, hogy mi ezt a szép, de romos épületet felújítjuk. A földszintjén kiállítótermek, konferenciaterem, gyülésterem kialakítására lenne lehetőségünk,

a padlástérben meg vendégszobákat létesíthetnénk.

Miért lenne minderre szükségünk? A teleház három pici szobájában foglaltak helyet eddig a hímes tojásaink, a hagyományos farsangi maszkjaink, fakanálbábuink népviseletben. Ezeket a gyüjteményeket öt év alatt válogattuk Kovászna megye majd minden településéről érkező fiatal hagyományőrzők munkáiból. Ugyancsak megyei gyermek- és ifjúsági állandó képzőművészeti tárlatunk van, mely fotókból, grafikákból, festményekből, gyermekrajzokból, kisplasztikai alkotásokból áll,ennek elhelyezését is itt tudnánk megoldani.

Az előadó terem nyaranta és alkalmanként táncházak, különböző fesztiválok, versenyek szervezésére is teret nyújthatna. Falumúzeum létesítéséhez is szorgosan gyüjtögetjük a még fellelhető értékeket. Fontos, hogy a nagytermek befogadóképessége 200-300 fő legyen, ugyanis ennyi érdeklődőre mindig lehet számítani. A padlástérben 2-3 ágyas vendégszobákat alakítanánk ki. Ha a berendezés korszerű, civilizált, WC-vel és mosdóval ellátott, gyakorlatilag semmiben sem különbözik egy városi kultúrközponttól.

Ennek ellenére a friss, érintetlen természet, a látvány, a környezet szépsége az a többlet, ami idecsalogatná a turistákat és a városi közönséget is.

Értékeink önmagukért beszélnek. Nemzetközi együttesek eddig is szép számban fordultak meg minálunk az, immár ötödik alkalommal megrendezésre került Bikfalvi Reneszánsz Zenei Napokon, vagy a hetedik alkalommal megrendezett Ifjúsági Kamaraegyüttesek Fesztiválján. Kézműves táborunk idén nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre. Ha az infrastruktúra fejlettebb lenne, ha mi is európai mércével mért civilizált vendéglátást, helységet tudnánk biztosítani rendezvényeinkhez, még anyagiakat is hoznának a konyhára, hiszen Görögországban, Spanyolországban és több helyen másutt a fesztiválokon részt vevő együttesek benevezési díjat fizetnek, és saját költségükön vesznek részt a rendezvényeken. Ilyenformán mindenki nyerne. A falu, mert kulturális értékekkel gazdagodna, munkahelyek létesülnének, benépesülnének a panziók, újabbak építésére nyílna lehetőség, fiatalodnánk. Az idelátogató idegenek megismernék hazai kultúránkat, hagyományainkat, igazi hamisítatlan székely vendéglátásunkat, hírünket vinnék a nagyvilágba, és innen már csak egy lépés a világsiker…Miért is ne tehetnénk meg?

Ez ma még csak egy játék a webvidéken. Holnap már valóság lehet…

Hogy mindehhez milyen anyagi befektetések szükségesek?

És honnan vállalkozásunkhoz a forrás?

Nagyon sok mindent megtehetnénk önerőből, közmunkával, a faanyaggal kisegítene a közbirtokosság, a községi polgármesteri hivatal is támogatna, de ennyi összeghez uniós források megpályázása szükséges. Esetleg hitel…

És hogyan térülne meg a befektetés?

Nemzetközi versenyeket, fesztiválokat, kézműves táborokat szerveznénk, ezekre lehetne benevezési díjat kérni, a rendezvények közönsége is hozzájárulna a bevételek gyarapításához. Holtszezonban a vendégszobákat ki lehetne adni turistáknak.

Köztudott azonban, hogy a kultúra mindig ráfizetéses volt, a rá fordított befektetés soha sem térül anyagiakban vissza, de a befektetés ízlésfejlesztő, erkölcsi, érzelmi- nevelő haszna felmérhetetlen.