Kisbacon a XX. század elején Benedek Elekkel vált híressé. Szülőháza már nem található meg a faluban, de a feleségéről elnevezett Mari-lak 1969-től kulturális zarándokhellyé vált. Ott átérezhetjük a mesék varázsát, megismerhetjük Elek apó történetét.

A kedves látogatót egy mesebeli vándorlásra szólítják a református templom (1796) harangjai, amelyek napjainkban is emberkéz által vannak megszólaltatva.

A patak csörgedező folyása mentén elérkezünk a tájházhoz, ahol a régi tárgyaink bizonyítják őseink kézügyességét, tehetségét.

A kézművesség a reneszánszát éli településünkön is. Benkő Vilma szövőnőnél megnézzük, hogyan készül a vándorlegény tarisznyája.

A tarisznyába hamuba sült pogácsa kerül, amihez a lisztet az Erdővidéken egyetlen ma is működő vízimalomnál (1835) őrlik.

Ha már megvan a tarisznyánk, elmaradhatatlan a kalácssütő kisbaconiak kürtőskalácsa. A fotón látható csillogó gyermekszemek bizonyítják, hogy át tudjuk menteni hagyományainkat az utókornak.

A vándorlegény táltos paripa nélkül nem indulhat útnak, ezért betérünk a helyi kovácshoz, ahol megnézhetjük, hogyan kerül patkó a paripa lábára.

Természetesen valamit útravalóul magával vihet a kedves idelátogató. Ehhez egy jó tanács: térjünk be falunk egyetlen faragómesterének, Soós Andrásnak a faragóműhelyébe.

Pihenni betérhetünk az ifjú nemzedék székhelyére, az Ifjúsági Információs és Szolgáltató Irodába.

A falu határából visszaköszönünk a „hosszúkó tál”-ban elterülő falucskára, Kisbaconra, feltarisznyálva hamuba sült pogácsával és felpattanva táltos paripánkra. Aki nem hiszi járjon utána!